Egymás ellen

Chapter 5

-Oké! – vett egy mély levegőt Lisa – Valami ötlet?
-Csak az erőnket lehet használni? – kérdezte Misa – Mivel én csak időpontokat látok és nem tudok semmilyen menő dolgot, mint egyesek...
-Kérdezd meg! – kuncogott Hamza.
-Kérdezd meg te!
-Talán betojtál attól, hogy meg kell szólalnod a Bosszúállók előtt? – kíváncsiskodott mire kifordultam a hősök felé.
-Elnézést! – emeltem fel a kezem mire rám néztek.
-Igen Brook? – szólalt meg Tony.
-Muszáj képességed használni, vagy lehet közelharcba is megtámadni őket? – tettem fel a kérdést mire a meglepődtek a tanárok.
-Öööö... Rogers! – fordult felé kérdőn.
-Hát... - vakarta meg tarkóját a katona – A legjobb az lenne, ha megmutatnátok, hogy jelenleg mennyire vagytok képesek használni a képességeiteket, de ha nem olyan az erőtök, vagy talán nem vagytok benne biztosak, akkor nyugodtan lehet! – nézett a társaira majd ők elégedetten bólogattak.
-Rendben! Köszönöm szépen! – biccentettem majd visszafordultam.
-Köszi – mosolygott rám Misa mire viszonoztam a gesztusát.
-Terv? – pillantottam körbe mire a többiek ijedten ellenkeztek – Akkor... Hamza! Te képes vagy mágneses erőteret létrehozni, ugye?
-Igen! – helyeselt.
-Akkor Szépen létrehozol egyet, ezzel lebénítva a robotokat! Utána... Amint nézem – számoltam meg a robotokat – Ahha... Három robot jut egy emberre. Az nem jó! Akkor! Miután lebénultak a robotok, mindenki kinéz magának tetszőleg hármat és azt elintézi! Mindenki érti?
-Attól, hogy még külföldiek vagyunk, beszélünk angolul... - mormogta mellettem Lisa majd felálltunk egy vonalba.
-Készen álltok? – kérdezte a stoppert megfogva Romanoff ügynök mire bólintottunk – Akkor felkészülni! Három, kettő, adjatok nekik! – jelentette ki majd a robotok bekapcsolódtak.

Ahogy megbeszéltük, Hamza létrehozott egy erőteret ezáltal a robotok bekrepáltak. Hallani lehetett, hogy Tony panaszkodik a gépei miatt, de azt félretéve megrohamoztam egyet. Megfogtam a vállánál és átugrottam felette majd felemelve a kezem vizet lőttem a rá, ami által kilukadt a mellkasa. Tovább mentem a legközelebbihez, ahol a lábai között átcsúsztam és kirúgtam azokat, így térdre esett. Megfogtam a fejét, majd vízzel eláztattam, szóval könnyen bekrepált. A harmadikhoz futva gyorsan be kellett siklanom, hogy nehogy eltaláljon Lisa tűzgolyója. Ahogy pattanásból próbáltam felállni, megéreztem, hogy húzódik a bal kezemen a bőr, így odakapva megvizsgáltam. Hát nem sikerült kikerülnöm a tüzet.
-Jól vagy? – guggolt le hozzám Mark – Megsérültél?
-Csak megégett a felkarom... - mondtam mire megnézte.
-A tűzgolyó?
-Az... Nem vettem észre és belementem...
-Minden rendben Brooklyn? – kérdezte kintről Rogers kapitány.
-Jól vagyok! – álltam fel mire bólintott egyet.
-Te lesérültél! – mormogta mellettem Mark.
-Hagyjad! – emeltem fel a kezem majd kilőttem az utolsó ellenséget.
-Három perc, négy másodperc – nyomta le a stoppert Romanoff ügynök – Nem rossz!
-Elég jó! – helyeselt az időt látva Mr. Barton.
-Üljetek le és nézzétek a többieket! – szólt Dr. Banner.
-Dr. Banner! – fordult felé Mark – Brook lesérült... Megvizsgálná?
-Mi az, hogy megsérült? – ijedt meg Stark.
-Jövök! – ragadta meg az elsősegély dobozt a doktor majd leültetett – Hogy történt?
-Nem figyeltem eléggé... Eltalált a tűzgolyó. Ennyi!
-Legközelebb jobban figyelj oda Brook! Tony nagyon megijedt... - suttogta majd fertőtlenítette a sebet.
-Látszott rajta!
-De alapból szép volt! Karate?
-Mindenféle...
-Minek jöttél egyáltalán ide? – kuncogott.
-Mert fő a biztonság!
-Értem! – vette elő egy krémet majd bekente, de amint hozzáért felszisszentem –Bocsánat!
-Csak hideg! Nem csinálta rosszul!
-Ugye jobb kezes vagy?
-Az vagyok!
-Akkor van még esélyed a további felméréseken...
-Ez az én formám... Az első adandó alkalommal le is sérülök!
-Mindenkivel előfordul! Viszont – vette elő a fáslit – A Kapitánynál már van egy pontod, hogy nem akadályozott meg a sérülés!
-Tényleg?
-Natasha kedveli a harci tudásodat! Tetszett neki, hogy nem csak az erődet használod, hanem harci mozdulatokat is beleteszel. Szerintem megnyerted ezzel! Viszont Tony nagyon harcol érted, hogy az ő osztályába maradj...
-Már az első matek órán csak engem szólított fel...
-Nem lehet, hogy csak te jelentkeztél?
-Valószínű... De a többieket is kell kérdeznie, mert ha nem teszi, akkor a matek faktból korrepetálás lesz...
-Csak rá fog jönni! De figyelj! Egy hét múlva már véglegesek lesznek az osztályok. Ha addig panaszkodsz még, hogy kivételezik veled, akkor, amikor megbeszéljük, hogy kihez menjél, ezt felhozom...
-Köszönöm szépen!
-Tudom, hogy nem ezért jöttél ide... Hogy Stark papucsa legyél – mondta ki mire elröhögtem magam majd megigazította a kötést és felállt – Állj ki magadért! Azután békén hagy...
-Köszönöm Dr. Banner! – biccentettem majd én is odamentem a többiekhez.
-Belehaltál? – emelte fel Mark a jobb szemöldökét.
-Ne szólj be! – hurrogtam le.
-Mi történt veled Brook? – nézett rám Jessica.
-Semmi, csak a tűzgolyó...
-Csak a tűzgolyó... - utánzott Hamza – Kórházba is kerülhettél volna, ha nem
hajolsz le!
-Megvagyok! Csak azt nem tudom, hogy kit lőtt le Lisa, ha már nem volt ott senki...
-Arra akarsz célozni, hogy direkt rád lőttem? – akadt ki Lisa.
-Nem célzok én senkire!
-Nem tehetek arról, hogy béna vagy és belefutsz a tűzbe!
-Te irányítod a tüzet... - fordultam felé.
-Most már nyíltan támadsz!
-Én csak következtetéseket vonok! Nem tehetek arról, hogy te vagy erre a legesélyesebb!
-De nem tagadom, hogy szerinted én voltam!
-Nem mondtam azt, hogy szerinted te direkt engem céloztál!
-Most mondtad!
-Nem mondtam ilyet!
-Ohh, ugyan! Ne játszd a szegény sebesültet, mert nem áll jól!
-Nem játszok semmit!
-Dehogynem! A jónak mutatod magadat, hogy mindenki szeressen!
-Nem tudom, hogy mit gondolsz rólam, de egyáltalán nem vagyok olyan, amilyennek gondolod! Te képzelsz be dolgokat!
-Szóval most már képzelgek is? Tudod mit? Játsszuk le! – emelte fel már a lángoló öklét mire utánoztam csak az enyémnél víz volt.
-Hűtsd le magad! Nem akarom én megtenni!
-Talán félsz, hogy a cuki kis pofid is meg fog égni?
-Elég lányok! – lépett közénk Hamza – Fejezzétek be, mert különben az igazgatóiba kell mennetek! – mondta mire elernyedtek a kezeink.

(...)

-Te felfogtad, hogy Pepper megölhet emiatt? – csukta be az ajtót Tony.
-Nem történt semmi! Csak megégettem magam! Semmi bajom!
-Biztos?
-Jól vagyok! Pepper meg nem fog megölni, mert nem a te hibád...
-Attól még meg fog ölni!
-Az is igaz! – gondolkoztam el – Majd ki kell, hogy álljak melletted!
-Látod!?
-Nem kell megijedned minden egyes pillanatban, amikor valamit csinálok! – magyaráztam mire a karomhoz kaptam mivel meghúztam.
-Ha folyamatosan meg fogod húzni a karodat, akkor fel fog szakadni a seb és vérezni is fog!
-Tudom...
-Megbeszéltük?
-Kivételezel velem!
-Nem is! – kuncogott.
-Egyáltalán nem... - helyeseltem – Végül is csak az óra kilencvenkilenc százalékában velem foglalkoztál, hogy ezt értem vagy nem értem! Vannak még harmincan rajtam kívül! Nem csak egyszemélyes az osztályod!
-Mire akarsz célozni?
-Próbálj meg velem is úgy viselkedni, mint egy átlag diákkal! Mint például Martaval...
-Kivel?
-A lány, aki mellettem ül matekon...
-Ja, az az alacsony vöröske...
-Nekem mennem kell! – mentem el mellette majd kinyitottam az ajtót.
-Brook! – szólt mire visszafordultam.
-Igen?
-A közelharcnál lenyűgözted Romanoffot meg Rogerst... A lövészetnél azt mondta Barton, hogy nem vagy olyan rossz, de fejlődnöd kell... Az állóképességedet Rhodey és Wilson dicsérte. És Thor azt mondta, hogy az erődet biztosan irányítod!
-És te mit gondolsz?
-Számít a véleményem? – lepődött meg.
-Te vagy a nagybácsim és nem Amerika Kapitány!
-Közelharcnál biztosabban használod a tested, mint az erődet... Ami persze jó, de meg kell tanulnod, hogy nem mindig elég a puszta kezed! Lövészethez nem tudok mit mondani, mert én is JARVIS segítségével célzok – mondta mire kuncogtam – Az állóképességed fantasztikus, le a kalappal őszintén! És szerintem félsz használni teljesen az erőd... Piti feladatokat mutattál meg Thornak, mert tudtad, hogy az biztos! Oké, az elején még én se villognék a helyedben! Viszont holnaptól lesznek a felmérők a faktokra... Menj és pihen!
-Tök jó nagybácsi vagy! – öleltem meg.
-Te meg tök menő unokahúg! Büszke vagyok rád!
-Na, nekem most már tényleg mennem kell! – engedtem el – Jó éjt! – mentem ki majd nekimentem valakinek – Bocsánat!
-Mi mindig így futunk össze? – röhögött Mark.
-Hát... Nálam ez a szokás!
-Hogy van a karod?
-Jól, köszönöm!
-Épp vacsizni megyek... Velem tartasz?
-Nem szoktam vacsorázni, bocsi!
-Ohh...
-Én most mentem... Majd holnap!
-Lesz holnap?
-Ne legyen holnap?
-De... Legyen!
-Elkérhetem Brooklynt egy picit? – karolt át Pepper mire Mark biccentett majd elment – Ki ez a jóképű főnyeremény?
-Senki!
-Senki? Biztos? Mert, ahogy egymásra néztek, nem az látszik...
-Pepper!
-Most miért? Noahról mindent elmondtál!
-De az Noah... Ez Mini-Thor...
-Mini-Thor? – kuncogott a megnevezésen.
-Mark Stevens alapból...
-Jobb a Mini-Thor!
-Figyelj! Most mennem kell, mert holnap felmérőt írok, viszont hol... Holnap is kell tanulnom...
-A hétvégéhez mit szólsz? Elmegyünk a toronyba!
-Rendben! – bólintottam majd megölelt.
-Mi ez? – látta meg a kötésemet – Brook, te megsérültél?
-Nem Tony hibája! Az enyém! Én nem figyeltem eléggé!
-Mi történt?
-Csak megégettem egy picit! Ne aggódj! – engedtem el.
-Ne menj el! – parancsolta mikor elindultam.
-Rossz lesz a felmérőm! – magyaráztam miközben tovább haladtam.
-Angelina Brooklyn Smith!
-Szeretlek Pepper!
-Én is... - mormogta majd beléptem a folyosóba és egyből benyitottam a szobába.

Hála égnek egyedül voltam, így elővettem a jegyzeteimet majd leültem az asztalhoz. felkapcsoltam a kislámpát majd a fülesemet bedugtam a fülembe és elindítottam egy random lejátszási listát Spotify-on, majd nekiálltam tanulni.