Egymás ellen

Chapter 57

Nem tettem mást, mint Lisat néztem. Egy idő után lesütöttem a szemem és a padlót pásztáztam. Én is ugyanannyira örülök annak, hogy felébredt, mint a többiek. Csak persze elfojtom, mert már nem tartozom ebbe a baráti körbe... Már nem! Én inkább Pietronál voltam Wandaval együtt. Lisanak itt voltak az igazi barátai! Tudva, hogy itt már rám nincs is szükség barátként, megfogtam a kórlapot és beljebb mentem.

-Sziasztok! - köszöntem mire felém fordultak - Csak annyit akartam mondani, hogy minimum egy napig még elfekvőben kell lenned Lisa... Az értékeidtől függ a további. Ha jók, akkor megfigyeléssel folytathatod a mindennapi életed. Ezt majd Pietroval megbeszélem, hogy mire kell figyelnie és mitől kell tartania! Ha rosszak az eredmények, akkor viszont maradsz itt és vizsgálatokat fogunk rajtad végezni addig, amíg meg nem tudjuk, hogy mi a gond. Ennyit is akartam majd mondani... Majd Vízió vagy én jönni fogunk óránként! - biccentettem - Akkor én megyek is! Nem zavarok... - tettem a helyére a mappát majd ki is siettem, mert kezdődött az órám.

Szinte becsörtettem a tánc terembe így mindenki furán pillantott rám. Félénken integettem majd beálltam előre. Bemelegítettünk majd elkezdtük gyakorolni a koreográfiát az Uptown Funk dalhoz. Nagyon jól csinálták, de volt egy-két javítani való. Holnap lesz az osztályozás, nem akarok rossz jegyeket adni... Ezért jó, hogy olyanokat tanítok, amik inkább jó hangulatúak, mint kötelezőek. Levezetésként, beindítottam egy ismeretlen számot és arra kellett táncolniuk. De nem csak úgy... A szívükből kellett mozogniuk. Nem sokan csinálják ezt oktatásnál, de én jónak tartom. Az én tanárom hülyeségnek gondolta, mivel szerinte ennek nincs semmi értelme. Miután vége lett a zenének, megtapsolták egymást és megfogva az italokat kiindultak. Én mindenkivel lepacsiztam kifele menet majd egyedül nekiálltam pakolni.

-"Ez akkora hülyeség! Hogy gondolhattátok ezt, hogy ilyen bénán táncolnátok? A szívetekből jönne a mozgás... Persze! Én meg Anglia huszadik királynéja vagyok! Táncolni nem a szívetekből kell! Vita itt lezárva és ne zargassatok engem az ilyen hülyeségekkel!" - idézte Noah a tanárunkat az ajtóból - Jaj, de hiányzik Mrs. Jackson! - mormogta mire elröhögtük magunkat.

-Miatta jutottál el Londonba!

-Ez igaz! Ha ő nem lenne, akkor engem nem kerestek volna meg! Ki tudja, ha nem történik meg, akkor lehet, hogy együtt lennénk...

-Amondó vagy?

-Igen!

-Hát szerintem jól tettük azt, hogy szakítottunk... Szakítottam! - helyesbítettem mivel már nyitotta a száját - Így jobb lett a kapcsolatunk!

-Az lehetséges! Lisa felébredt?

-Igen! Mindenki ott van vele, aki fontos...

-De te nem!

-Én már nem vagyok lényeges a számára. Hiszen ennek az egésznek az okozója én vagyok!

-Nem is te vagy!

-Én mondtam el, hogy mi történt a szüleimmel az egész suli előtt! Ha nem mondom el, Lisaval nem történt volna ez! Ez az én hibám! És tudva, hogy miattam kétszer leállt a szíve és háromszor összeesett a tüdeje... - mondtam mire elkezdtem zokogni így Noah megölelt - Ez mind az én hibám! Miattam történt ez szegény Lisaval!

-Nem a te hibád! - simogatta meg a hátamat.

-Összekönnyeztem a fehér pólód...

-Semmi baj! - vont vállat mire rájött - Van rajtad smink?

-Van! - kuncogtam - Majd kimosom neked!

-Ugyan! Megyek haza a hétvégén... Majd anya kimossa nekem!