Egymás ellen

Chapter 8

Másnap csak dél körül kelek fel, mikor apró érintéseket érzek meg a vállamon. Legalábbis elég magasan van a nap.
-Jobb, ha hagysz aludni különben felgyújtalak - szuszogom álmos, de mégis mérges hangon.
- Neked is jó reggelt Csipkerózsika - nevet Zach.
- Már nem reggel van - jegyzem meg halkan, miközben kinyitom a szemem.
- Ünneprontó - mordul fel, de mégis mellettem marad- Amúgy még csak fél kilenc - jegyzi meg.
- Hogy aludtál? - takarózok ki félig, hogy ne legyen túl melegem.
- Egész jól. Kényelmes az ágy, meg a párna is - ölelem át az utóbbit s mélyen belefúrom az
arcom.
- Igen, tényleg az - fekszik vissza a hátára, ám ekkor megkordul a hasa.
- Nocsak, éhes vagy Nitrókám? - kuncogok, majd lassan felülök.
- De igen - veszi fel a szoba telefonját- Te kérsz valamit? - néz rám.
- Az attól függ.
- Mitől?
- Hogy mennyit ehetek - sóhajtom.
- Amennyit szeretnél - von vállat.
- Akkor egy erős fekete kávét, hat gofrit, nutellával, eperrel és tejszínhabbal - mondom két ásítás közben.
- Rendben.
Miközben a recepciós emberkével beszél lezuhanyzok, picit hosszabban, s jobb híján visszaveszem a tegnapi ruhám.
-10 perc és hozzák - mondja Zach - Kinyitod majd? - indul el a fürdő felé.
- Persze - bólintok.
- Köszi - mosolyog, majd eltűnik az ajtó mögött. Ezután már csak a csobogó víz hangját hallom.

Amíg egyedül lézengek a szobában közelebb megyek az átlátszó üvegből készült falhoz, ami gyönyörű kilátást ad a városra. Innen fentről szinte az egészet belátni, s az emberek apró, tűnékeny, kis hangyáknak bizonyulnak, akik a bolyban tesznek - vesznek. Őszintén szólva vonz ez a nyüzsgő élet, de...
Hát persze, hogy ezt az időpontot választja a pincér a kopogásra.
-Megyek- sietek az ajtóhoz, de legszívesebben felrobbannék.
Egy vicsornak látszó vigyort erőltetek az arcomra, mikor átveszem a reggelit, de a nő még így be akar jönni.
-Ich werde es lösen (Megoldom én) - csukom be az ajtót egy kicsit.
- Ach, gut! Dann haben Sie einen schönen Tag! (Oh, rendben! Akkor legyen szép napja!) - mosolyodik el.
- Danke, ich wünsche Sie auch! (Köszönöm, én is kívánok Önnek) - válaszolok, majd mikor távozik becsukom az ajtót.
- Ich wusste nicht, dass du sprichst Deutsch. (Nem is tudtam, hogy beszélsz németül.) - hallom meg a hátam mögül Zach hangját.
- Vérbeli német vagyok - kuncogok.
- Tényleg rengeteg sört isztok? - nevet.
- Persze, főleg a Oktoberfest-en.
- Kis iszákos.
- A kávét jobban szeretem - emelem meg a bögrét s beleiszok.

Beszélgetés közben elfogyasztjuk az ebédünket, s összeszedve a cuccainkat elindulunk vissza a suliba, persze autóval, ahogy jöttünk eddig is. Út közben, mivel Nitró vezet én megnézem a telefonom. Wow, nem hittem volna, hogy valaki keresni fog, ehhez képest 10 nem fogadott hívásom van Misától, 5 Jessicától és 25 üzenetem, amiket Hamza küldött.

Szépen lassan végigolvasom az sms-eket, s kiderül, hogy egyre kevésbé kedvel már három tanár is. Nem ez volt a célom, de hát nem is azért kelek fel reggelente, hogy mindenkit lenyűgözzek, szóval nem érdekel. Lassan megválaszolom őket és írok a két lánynak is, hogy hamarosan megérkezek.
Ez meg is történik és szerencsésen beesek a német óra elejére, ahol Ms. Romanoff fogad.
- Wo warst du? (Hol voltál?)- kérdezi erosen kérdőre vonva engem.
-Ich war in der Studentenheim ( A koliban voltam)- mondom mosolyogva.
- Denkst du ich glaube es? ( Azt gondolod elhiszem?)
- Ja, natürlich! ( Igen, természetesen!)
- Wer bist du hier? Ich bin deine Lehrerin noch! (Ki vagy te itt? Még én vagyok a tanárod! )- háborodik fel.
- Ich bin Lisa Müller. Ich komme aus Deutschland. Meine Familie wohnt in Elsendorf. Ich habe kein Geschwester. (Lisa Müller vagyok. Németországból jöttem. A családom Elsendorfban lakik. Nincs testvérem) - sorolom fel, miközben leülök hátra.
- Dann, warum bist du hier? (Akkor miért vagy itt?)
- Was? (Mi?)
- Ha német az anyanyelved, akkor nem kell itt lenned - mondja az ex ügynök.
- Nos, már mindegy- vonok vállat.

Az óra további részében már csak Ms. Romanoff beszélt, természetesen németül, amit ha valaki nem értett én megpróbáltam egyszerűbben elmondani vagy, ha ezt sem értette valaki akkor lefordítottam.

Kicsengőkor szinte azonnal felpattanok a helyemről és távozok a teremből, de ahogy kilépek muszáj vagyok azonnal irányt váltani, ugyanis szemben Stark közeledik, akit jelenleg el akarok kerülni. Meg amúgy is az ellenkező irányba lesz órám szóval mindegy. Gyorsan a rajzterembe megyek, ahol az osztályfőnöki órám lesz, s szinte egyidejűleg szólal meg a csengő és lép be Mr. Rogers, amit a hátsó padsorból nézek. Remélem nem vesz észre.
-Áh, Ms. Müller - néz rám - Végre megérkezett. Megmondaná hol volt egész nap? - támaszkodik az asztalnak.
-Rosszul éreztem magam. Megkértem Jessicát, hogy mérje meg a lázam és 50 °C-on felül volt - mondom, majd köhögni kezdek a hitelesség kedvéért és úgy látszik beválik, mert nem is firtatja tovább.

Az óra végeztével átmegyünk Mr. Rogers-szel az edzőtermek szintjére.
-Rendben, ezen a két órán megmutatjátok mekkorát és hogyan tudtok ütni, aztán megtanuljátok a közelharcot. - mondja el az óra menetét nagyjából, majd felszólít engem.
- Ms. Müller a múltkor megmutatta mekkorát tud ütni, így ő lesz az első.
- Pont ettől féltem! - suttogom, de azért mégis kimegyek. Jesszus, mennyire frusztráló, ahogy néznek.
-Rendben Lisa, annyi a dolgod, hogy eltalálod ezt az x-et amilyen erősen csak tudod - mutat a kis jelzésre a boxzsákon.
- Rendben - veszek mély levegőt, s felveszem a támadó pozíciót.
- Akkor háromra - adja meg az utolsó támpontot, majd már csak a számolást hallom.

Ekkor letompulnak a hangok, kizárok a fejemből mindent s csak a légzésemre figyelek. A végső pillanatban még lecsukom a szemem. Az utolsó számhoz érve kipattannak a pilláim és vállból indítva az ütést, a testemmel követem a mozdulatot a nagyobb lendület érdekében s ezáltal egy hatalmas puffanással csapódik az öklöm a külső szövethez. A tehetetlenség miatt a zsák hátra mozdul s a lánc van olyan hosszú, hogy forduljon egyet a rúd körül, amire fel van függesztve, majd mielőtt még nekem ütközne elkapom.
-Elképesztő - hallom meg valaki hangját mögülem.
- Jó a technikád Lisa, de legyél ennél gyorsabb - mondja Steve, majd visszaküld a helyemre. Az óra első felében mindenki megmutatja, mire képes, majd újra engem hív ki a szőke harcos.
-Most jön a támadások kivédése - mondja, majd ezzel egyidőben lendíti is a bal kezét, amit szerencsére elkapok ugyanazzal a kezemmel, s reflex szerűen a bordáit célzom meg egy erős ütéssel, de úgy látszik ő nem számít rá, mert betalál.
- Úristen! Ne haragudjon Mr. Rogers, nem direkt volt. - kapom a szám elé a kezem.
- Semmi baj. Ez a lényege az órának - mondja mosolyogva, de látom, hogy az arcán ott bujkál a fájdalom halvány jele. Remek színész!
- Téged tanítottak erre? - vonja fel a szemöldökét.
- Édesanyám a KSK-nál dolgozott - mondom - Ő mutatott pár dolgot mikor kisebb voltam - bólintok.
- Ez jó dolog. Akkor sokat tudhatsz.

Miután ebből is felmérte a képességünk párokba állít minket. Kezdődjön a potenciális barát szerzés!
-Helló! - köszönök, mire a csaj csak felém lendíti az öklét, de szerencsére elhajolok előle.
- Rendben, akkor ne beszéljünk, de így unalmas lesz! - használom azt a mozdulatsort, amit az első feladatban is, de az ellenfelem megfogja a kezem mielőtt még célba érne, s az alkalmat kihasználva a májamba térdel.
- Hidd el nem lesz az- szólal még most először.
- Azt hittem elvitte a cica a nyelved - jegyzem meg, mire a másik keze eltalálja az arcom. A kurva életbe!
- Rendben. Akkor játszunk így! - morgom. A következő pillanatban fordulok egyet, hogy magam köré tekerjem a lány karját így pedig a bordái közé tudok könyökölni majd a ruhájánál fogva dobom át a vállamon.
- Vége az órának! - fújja le Mr. Rogers az összes harcot. Végül elköszönünk s mindenki elmegy, így én is visszatérek a szobába, ahol később kiderül, hogy Brook is ott van.