Egymás ellen

Chapter 15

-Lisa! - szóltam bele a telefonba - Lisa hallasz engem? - néztem meg a telefonomat mire semmi se történt - J.A.R.V.I.S.! Derítsd ki, hogy hol van! - pattantam fel az ágyamról.
-Attól tartok, hogy titkosított a vonal Ms. Smith.
-Akkor törd fel! Nem érdekel, hogy mit csinálsz, csak találd meg! - futottam ki a szobából majd elindultam a páncélterem felé.
-Szólok Mr. Stark-nak!
-Ne! - állítottam le - Ne szólj senkinek!
-Mi a terve? Ez az akció veszélyes is lehet!
-Tudom! - vettem egy mély levegőt majd beértem a páncélokhoz.
-Helyszín megtalálva!
-Tápláld be a koordinátát a páncélba! - léptem az irányító panelhez.
-A páncélja jelentem készen áll! - kapcsolódott be rajta a reaktor mire a panelen kikapcsoltam és rányomtam Tony új páncéljára - Ms. Smith, nem hiszem, hogy ez jó ötlet!
-Én sem hiszem ezt! De ha Vasembert látják, akkor megijednek! Több esélyem van így! - jelentettem ki majd felemeltem a kezem így a fegyver rám illeszkedett. Az ablak is kinyílt, így arra fordultam.
-Utolsó esély a visszalépésre!
-Bosszúálló vagyok! Nem hagyom cserben a barátaimat!
-Jelen esetben Lisa nem is a barátja! Csak a szobatársa...
-Az istenit J.A.R.V.I.S.! Embereket mentek, mert ez a dolgom! - repültem ki az épületből.
-Ha Mr. Stark megtudja...
-Nem fogja!
-Honnan olyan biztos?
-Mert segítesz majd nekem! Köszönöm! - indultam el a koordináta felé. Pár percig repültem is, mire megálltam a kikötőnél egy raktár előtt - Ez az?
-Elvileg.
-Hány ember van bent?
-Jelenleg huszonötöt számoltam. És kettő különleges képességekkel rendelkező ember van bent.
-Kettő?
-Az egyik felettébb meleg hőmérsékletű.
-Megvagy Lisa!
-Nagyon rossz állapotban van! A szívverése gyengül!
-Mutasd az utat! - osontam az ajtóhoz majd benyitottam. Felemelve a kezem lassan mentem egyre beljebb.
-Balra lesz egy lépcső lefelé!
-Vettem! - kanyarodtam le.
-Rá fognak jönni, hogy maga van a páncélba! Mr. Stark nem így szokott berontani egy épületbe!
-Akkor verjünk szét pár segget! - rúgtam be az ajtót majd kiléptem belőle.
-Álljon meg! - emelte fel jobb oldalról az egyik őr a fegyverét.

Lelőttem a repulsorral majd tovább mentem balra. Egyből egy osztag jelent meg velem szembe. Becsúsztam középre majd elkezdtem támadni. Egy embernek kirúgtam a lábát majd fejbe vertem. A következőnél kitörtem a kezét majd fejbe térdeltem. Jött a harmadik, akinek gyorsan a hasára lőttem majd nekilöktem a falnak. A negyediknél egyszerűen nekirepültem és a földnek dobtam. Mögöttem felsorakoztak támadó állásba, de én csak felemelve a jobb kezem egy rakétát küldtem rájuk, így mindenki felrobbant.
-Ez lenyűgöző asszonyom!
-Merre menjek?
-Egyenesen jobbra az első ajtó - válaszolta mire benyitottam oda. Lisa gyengén felém fordult majd felcsillant a szeme a látványomtól.
-Mr. Stark! - szólalt meg halkan.
-Én vagyok az! - rohantam hozzá amikor a maszk lejött rólam.
-Brook! Hát eljöttél!
-Barátokért bármit! - kezdtem el kioldani a kötést.
-Csak a te számodat tudtam...
-Gondoltam!
-Nem vagyunk barátok! - kuncogott mire előre csuklott a feje.
-Elájult! - jelentette J.A.R.V.I.S.
-Vidd ki őt innen! - szálltam ki a páncélból.
-De asszonyom! Maga akkor hogyan...
-Csak csináld amit mondtam! - kértem mire a páncél ráment Lisa-ra és kirepült.
-あなたは誰ですか? (Ki vagy te?) - jött be egy japán férfi.
-そしてあなた？(És te?) - fordultam felé.
-燃えるような女の子はどこに似ていましたか？(A tüzes csajszi hova tűnt?)
-確保！(Biztonságba!) - álltam be támadó pozícióba majd megjelent a víz az öklömnél.
-火の代わりに水...私はそれを楽しむよ！(Tűz helyett víz... Ezt élvezni fogom!)
-その上に! (Csak rajta!) - mosolyodtam el mire megtámadott.

Gyorsan képeztem egy pajzsot a testemben lévő vízből majd védtem a rúgásait és az ütéseit. Felismertem a harci mozdulatokat, így örömmel szaltóztam majd úgy fejbe rúgtam. Vergődött egy kicsit a földön majd felállt. Pörgő rúgással eltörtem az állkapcsát majd kifutottam. Azon az úton kirohantam, amin bejöttem majd megtorpantam. Megláttam a logót a falon, így egyszerre lettem megijedve és felcsigázva. Hydra... Tovább mentem így kijutottam az épületből. Nyeltem egy nagyot majd mivel valakinek a tekintetét éreztem a hátamon, megfordultam. Felemeltem a kezem majd szembenéztem a tíz főből álló ellenféllel.
-Eléggé merész húzás volt ez! - jelentette ki egy harmincas éveiben járó férfi.
-Addig nem számít, ameddig a jót szolgálom! - magyaráztam.
-És mi még a tüzes csajszit hoztuk el! Veled kellett volna kezdenünk!
-Valószínű!
-Kinek dolgozol? Vagy te is csak egy diák vagy?
-Nem tök mindegy az neked?
-Egy páncéllal jöttél ide! Honnan van?
-Zsibbad a kezem! Muszáj még tartanom? - mormogtam.
-Honnan van a páncél? Az a darab Vasember tulajdona!
-Na nem mondod?! Wow! Micsoda eszes ember vagy! - tettettem - Na jó! Nekem most mennem kell! - engedtem el a kezemet mire feltartották a fegyverüket.
-Ne mozdulj!
-Mi lesz ha megteszem?
-Golyó a testedbe!
-De ijesztő! - rajzoltam egy kört majd ezzel egy mező lett előttem vízből, ami megállította a golyókat. Elküldtem a vizet feléjük, így ők beleestek a kikötő vizébe. Odafutottam a móló széléhez majd lenéztem rájuk. Lassan mindegyik feljött a felszínre majd lihegve néztek rám.
-Ki vagy te? - kérdezte a férfi.
-Az, akivel nem illik ujjat húzni! - válaszoltam majd leugrottam én is a vízre csak én a felszínen megálltam és elkezdtem azon futni.