Egymás ellen

Chapter 90

~2 évvel később ~

- Tony, kérlek! Csak pár percet akarok Brookkal beszélni! Lipcse óta nem láttam őt és még csak a telefont sem vette fel! - erősködök a férfi hologramjának, de ugyanolyan tehetetlen tekintettel néz rám.
- Sajnálom, de nem lehet. Brook teljesen elfoglalt a sulival- használja ugyanazt a kifogást, mint amit már jó pár hónapja már egyfolytában emleget.
- Kössz a semmit, Stark- morgom és kinyomom a hívást. Fogalmam sincs miért nem akarja, hogy találkozzak vagy csak simán beszéljek vele, de jó lenne végre kideríteni.
- Lisa! Öltözz- jön be két hátitáskával a nénikém.
- Mi ez a nagy....- nézek rá furán, viszont félbeszakít.
- Mondom öltözz!- sziszegi lángoló szemekkel, mire teszem, amit mond, majd kimegyünk a reptérre.
- Most már elmondod miért vagyunk itt? - kérdezem halkan.
- Odin már a végét járja. Vissza kell mennünk Muspelheim segíteni a nagyapádnak- teszi a vállamra a kezét- Számítunk rád Logi - néz a szemembe.
- Én Lisa vagyok- morgom és ellököm a kezét.
- Majd eljön az idő- nyugtatja leginkább magát, s ezek után tovább megyünk az ellenörző kapuhoz, ahonnan meglepő, de egy órán belül felszállunk egy kis géppel Tromso irányába.

Az 5 órás út nem telik el túl gyorsan, viszont sokat tudok gondolkozni. Ha Mindenek Atyja tényleg haldoklik, akkor ez azt jelenti, hogy ki kell találnom nagyon gyorsan valamit. Nem akarom a nagyapámmal együtt lerombolni Asgardot.
- Lisa, minden rendben?- fordul felém Nora.
- Persze csak éppenséggel egy egész birodalmat készülünk lerombolni- motyogom- Ezt szoktam csinálni minden nap- forgatok szemet szarkasztikusan megjegyezve a gondolataim.
- Ez a feladatunk. Ha nem tesszük meg sokkal rosszabb sorsa lesz a többi világnak.
- Csupán gyilkosok vagyunk- sziszegem, de erre már nem kapok választ. Az időm nagy részét zenehallgatással töltöm. Kíváncsi vagyok milyen lesz Tromso.

Amint leszállunk a repülőről azonnal megcsap a hideg szél.
- Hűvös van, igaz?- veregeti meg a vállam a nénikém.
- Egy kicsit- morgom összehúzva magamon a felsőmet és elindulok a tömeg után.
- Ne arra - szólal meg a rokonom- Mi erre megyünk- biccent a fejével egy hatalmas sziklafal irányába. Remek, még másznunk is kell.
- Mondd, hogy nincs messze- indulunk el.
- Oh, de igen. 3 órányi séta- mosolyog a nénikém, mire szemet forgatok.
- Szerintem én inkább repülök- szállok fel, mire ő is.
- Remek ötlet - gyorsítunk fel egyszerre, így nagyban lerövidítjük az utat.

- Állj - suttogom és leszállunk, mikor meglátok három férfit a szirt végén ülni.
- Kik ezek?
- Azt hiszem tudom- megyek olyan közel, hogy halljam őket.
- Az én hibám - szólal meg az ősz hajú férfi. Gondolom ő lehet Odin, mivel a két oldalán a tanáraim, akarom mondani a volt tanáraim ülnek- Közeledik a Ragnarök....
- Nem, megakadályoztam- rázza a fejét Thor- Végeztem Surturral- mondja, mire kicsit megörülök. Ez a legjobb hír, amit eddig hallottam.
- Ugyan... És más is eljön- támaszkodik meg. Idáig érzem a szíve egyre lasulló dobbanásait- Egyedül én tartottam vissza, de ütött az órám. Nem tudom tovább távol tartani- néz fel az égre a férfi, majd vissza a víztükörre.
- Apám, k-kiről beszélsz? - kérdezi az idősebbik fiú összezavarodva. Nem láttam még ilyen szótlannak Lokit egyszer sem a suliban.
- A Halál Istennője- mondja ki végre, de még így sem tudom kiről van szó- Hela. Első szülöttem- nevezi meg másképp is- A nővéretek.
- Ki? - hitetlenkedik Thor egyre szaporább levegőket véve.
- Nem bírtam megfékezni vérszomjas természetét - magyarázza tovább a Mindenek Atyja- Ezért inkább rács mögé dugtam. Bezártam. Hela Asgardból merít erőt és, ha egyszer eljut oda... A hatalma határtalan lesz.
- Bárki is ő, együtt megállíthatjuk - próbálkozik Thor, de az apja erősen nemlegesen rázza a fejét- Szembeszállunk vele.
- Én már nem. Én már más úton járok- helyezkedik még egy kicsit Odin, miközben a teste is kezd kihűlni- Nélkülem néztek szembe vele - pillant le a földre, mintha szégyellné magát aztán hozzáteszi- Szeretlek titeket- ejti ki a száján, s ekkor Loki felkapja a fejét, amibe majdnem beleszakad a szívem. Miért kell, hogy ennyire meglepő legyen a számára?

Óvatosan szipogok egyet, amit Loki is észrevesz, így felém kapja a fejét, de mutatom neki, hogy legyen csendben, így visszafordul Odinhoz
- Nézzétek!- mutat a távolba a haldokló férfi, mire a fiai teszik, amit kér- Emlékezzetek rá. Az otthonunk - mondja, majd fénylő porrá változik, s a szél csak távolabb viszi a gyermekeitől, akik egészen a szikla széléig követik a maradványokat. Lassan elindulok feléjük, hogy részvétet nyilvánítsak, de a növekvő felhőzet és mennydörgések miatt inkább gyorsabb tempóra kapcsolok, majd a sziklára felállva magam felé fordítom a szőke istenséget aztán a karjaimba vonom.
- Részvétem- suttogom, de úgy látszik ez nem hat, mert egyre sötétebb lesz.
- Testvérem...- fordul felénk Loki. Thor továbbra is némaságba burkolózik az ujjaival ellentétben, amik szikráznak.
- Ez...mind... a te műved- tagolja el a szokottnál is mélyebb, dühösebb hangon.
- Azt hiszem csatlakozik még hozzánk valaki- szólal meg a nénikém, miközben elengedem a volt tanáromat és kinyílik egy kapu mögöttünk. A két fivér egymásra néz, majd elindulnak közben pedig egy villámlásnyi idő alatt már a hercegi ruhájukban is vannak.
- Jó, ez elképesztően menő volt!- esik le az állam és utánuk megyek, s megállok Loki bal oldalán a kapuval szemben, ahonnan először egy kardszerű valami lövell ki Thor felé, de a reflexének hála sikerül elhajolnia, s ekkor kilép a kapuból egy hosszú, fekete hajú, szűk, zöld-fekete ruhás nő, vagyis Hela.
- Ohm... Thor biztos nem te vagy az örökbefogadott?- értetlenkedek, mire mindketten értetlenül néznek rám, majd vissza fordulnak a nő felé.
- Szóval meghalt - töri meg a csendet- Szívesen végignéztem volna.
- Nyilván te vagy Hela. Én Thor vagyok, Odin fia - mutatkozik be a szöszi.
- Igazán?- kérdőjelezi meg az öccsét- Nem hasonlítasz rá - jelenti ki, mire szerintem meglepődik mindenki.
- Talán meg tudunk állapodni - szól közbe Loki.
- Te úgy beszélsz, mint ő - jelenik meg egy nagyon halvány félmosoly az nő arcán, s ekkor Összenézünk Thorral- És te ki vagy? - pillant rám.
- Az, aki bugyuta módon nem fél tőled- gyulladok ki, majd a tűzóriás alakomban látnak meg újra.
- Térdre!- néz végig rajtunk Hela.
- Parancsolsz? - kérdez vissza Loki, mire a nővére a semmiből előhúz egy kardot.
- Térdre... úrnőtök előtt- tart egy kis hatásszünetet a két szó között.
- Azt lesheted - mondja Thor s pár lépés után elhajítja a Mjölnirt, de Hela megtartja azt maga előtt.
- Ez lehetetlen!- esik le az állam.
- Drágám, fogalmad sincs mi minden lehetséges - válaszol teljesen nyugodt hangon, amitől kiráz a hideg, majd egyszerűen összeroppantja a pörölyt, ami robbanást hoz létre és a lökéshullám majdnem lesodor a szikláról.
- Nora néni!- sikoltok, mikor sikerül visszamásznom és meglátom, hogy őt találta el Hela kardja. Óvatosan lecsukom a szemeit- Az életem árán is megbosszulom a halálod - suttogom, majd lerúgom a testet a magasból és visszamegyek Lokiék mellé.
- Mondom, hogy te vagy az adoptált- jegyzem meg Thornak, mikor Hela fején megjelenik a hatalmas sisakja, majd a kezében két másik kard.
- Vigyél vissza!- ordítja el magát a mágus.
- NE!- szólunk rá Thorral egyszerre, de már késő, mert a Bifröszt megnyílik és felszippant hármunkat s Hela is utánunk ugrik.

A nem túl hosszú út során nem sok mindent tudok felfogni a gyorsaság miatt s mire megszoknám már meg is érkezünk Asgardba, de már csak én és Hela.- Hol vannak az öcséid?- kérdezem már újra emberként.- Nem érdekel- sétál el mellettem, s követem a szememmel. Hol van Heimdall? Neki kellene a pallost fognia nem pedig Thor egyik barátjának.- Ki vagy te? Mit csinál...- hallgat el a férfi, mivel a nő belédob egy kardot majd kap egyet a szőke is. - Hela vagyok - megy közelebb a harmadik férfihoz is, miközben még két kardot lő a harcosokba.- Sajnálom- suttogom rájuk nézve.- Én csak itt takarítok- térdel le a férfi.- Te okos fiúnak tűnsz. Erős az életösztönöd. Akarsz nekem dolgozni?- áll meg előtte Hela, majd a szivárványhíd felé sétál és megáll a bejáratnál, így én is odamegyek, de azonnal a nyakamhoz tart egy másik kardot.- Meg kellene ölnöm téged- jelenti ki- Egy okot mondj, hogy miért ne tegyem meg - pillant rám.- Tűzóriás vagyok. Velem bármelyik birodalmat az uralmad alá hajthatod. Talán hallottál is rólam- mondom félelem nélkül a hangomban.- Mi a neved?- kérdezi meg kíváncsian.- Logi, úrnőm- ereszkedek térdre, hogy elnyerjem a bizalmát.- Ez tetszik. Maradhatsz- indul el a palota felé, mi pedig utána.