Egymás ellen

Chapter 54

- Lánglány! - ront be a szobám ajtaján Szélvész és felkap majd megpörget.
- Szerelmem, tegyél le vagy elhányom magam! - figyelmeztetem, mire nevetve eleget tesz a kérésemnek - Te is hiányoztál nekem - ölelem magamhoz mosolyogva.
- Örökkévalóságnak tűnt ez a másfél hónap nélküled- szorongat - Hűha, te vállasodtál? - tol el magától és végignéz rajtam.
- Igen, a nagynéném nem hagyott nekem pihenést- húzom el a szám.
- Most pedig majd tanulni kell. Nagyon nehéz lesz ez az év.
- Nekem nem. Tavaly letettem az osztályozó vizsgáim, szóval előttem már nincs lehetetlen - mosolygok- És persze segítek neked, ha elakadsz.
- Te vagy a legjobb barátnő- ad egy puszit a homlokomra.

Suli után az egyik fa alatt nézegetjük a honlapot, amire Mr. Stark nemrég töltötte fel az órarendeket.
- Ne, nyolcadik órában lesz csillagászat - nyavalygok, mire kapok egy puszit a homlokomra.
- Ne aggódj, Mr. Selvig nagyon rendes - mosolyodik el- És nagyon érdekesen is magyaráz - gondolkozik el.
- Ha rendes, akkor már most kedvelem- nyugszok meg.
- Csak figyelj az óráin és mindent érteni fogsz - görgeti lentebb az oldalt.
- Nahát, ki jött vissza - jön oda hozzánk egy csapatnyi másodikos, mire szemet forgatok - Csak nem Hydra Kapitány.
- A nevem Lisa, miben segíthetek? - nézek fel rájuk, de érzem, hogy Pietro megszorítja a vállam, amit átkarol.
- Igen, segíthetsz - fintorog az egyik szöszi.
- Mégpedig azzal....- kezdi egy barna.
- Húzz el a suliból! - szakítja félbe egy srác- Mindenkit kiakasztasz - teszi hozzá halkabban.
- Idefigyeljetek - állok fel, mire hátrébb lépnek- Nem én kértem, hogy legyek az aki. Nem én öltem meg Brooklyn szüleit, de nekem is épp annyira lesújtó volt, mint nektek! Amúgy meg már csak ezt az évet kell kibírnotok velem - tárom szét a kezeim.
- Ribanc - szuszogja valaki.
- Ezt nem kellett volna - hallom meg Szélvész hangját, s azzal a lendülettel már álló helyzetbe is hozza magát és elkapja az öklöm- Ezt nem a suli első napján kellene - suttogja nekem a srác és elviharzik velem egyenesen az épületbe.
- El sem hiszem, hogy....
- Hogy mi? Megmentettelek a kirúgástól? Nagyon szívesen - teszi keresztbe a karját.
- Jó igaz, köszönöm, de akkor is bunkók a tizedikesek - mondom komolyan.
- Akkor ne foglalkozz velük. Az nem olyan nehéz.
- Igen, mondod te, akinek amúgy nem 10 fokkal fentebb van az átlagos testhőmérséklete - forgatok szemet.
- Akkor hűtsd le magad- teszi a homlokomhoz a kezeit, ami jóval hidegebbek, mint az én bőröm.

-Köszönöm - szuszogom lehunyt szemekkel. Ez tényleg segít néha.

- Ezért is vagyok itt- mosolyodik el kedvesen és megpuszil.

Mikor eljön az első vizsga ideje elég ideges vagyok. Leginkább azért, mert nem szeretném, hogy Mr. Stark rossz jegyet adjon.

-Mehetsz Lisa- jön be a várakozós terembe Misa- Ügyes legyél- mosolyog, mire meghajolok azután pedig halkan bekopogok és benyitok a terembe.

- Áh, Ms. Müller- állítja meg az éppen felelni készülő lányt- Jöjjön, húzzon egy tételt és dolgozza ki erre a lapra- tol elém egy A3-as fehér papírt.

- Rendben- veszek mély levegőt és kihúzom az egyik lehetőséget és gyorsan megnézem - Ezaz!- örülök meg hirtelen, mire mindenki rám néz- Bocsi- ülök le egy padhoz csendben. Hála az égnek a megmaradási törvényeket húztam, amit nagyon jól tudok, ezért teljesen tele tudom írni mind a két oldalt.

A fél óra, ami rendelkezésemre áll igazából nagyon hamar eltelik s mire észreveszem magam már a tanári asztal előtt ülök.
- Szép napot! - köszönök egyszerre a három tanárnak.
- Mit húztál Lisa? - kérdezi tőlem Vízió.
- Megmaradási törvények - adom vissza a tételt a fehér lapot pedig magam elé teszem.
- Ez elég könnyű - jegyzi meg Mr. Stark.
- Szerencsém volt - vonok vállat, mire hallok pár nem épp kedves megjegyzést, de nem érdekelnek ezután pedig elkezdek beszélni a témáról.

- Jó, ennyi elég volt! - állít le Tony a 10. percben s egy győzelemittas mosoly terül szét az arcomon- Remek volt, mindent tudtál - veszi el a papírt előlem a milliárdos.- Hogy hogy nem néztél a papírra?- kérdezi az android.- Egy hónapom volt mindent megtanulni- kuncogok.- Igen, most készülhetsz a matek vizsgádra- teszi hozzá Mr. Stark.- Viszlát uraim- állok fel és kimegyek a teremből.- Na, hogy sikerült? - siet hozzám Jess- Mondd, hogy....- Sajnálom- vágok a szavába.- Utállak- morogja.- Nem tehetek róla, hogy jó tételt húztam - vakarom meg a tarkómat.- Nem baj, még van egy, amit megtanultam - nyugtatja magát.- Sok sikert- mosolygok rá.- Kell is- megy be a terembe én pedig visszamegyek a szobámba- Kezdhetem átnézni a matekot- sóhajtom és ekkor meglátom Pietrot az ágyamon feküdni- Oh, nem tudtam, hogy itt vagy édesem- ülök le mellé, de nem válaszol, ezért elkezdem rázogatni, viszont így sem reagál.- Édesem, vicces ezt hallani - hallok meg egy ismerős hangot, majd a zár kattanását.- Mit keresel már megint itt? - kezdek el hisztizni. El sem hiszem, hogy nem tud békén hagyni- Mit akarsz?- Hogy tudsz együtt lenni ezzel a bájgúnárral? - kérdezi úgy mintha meg se hallott volna engem.- Kérdeztem valamit - teszem keresztbe a karjaim.- Én is- ránt vállat.- Én előbb! - emelem fel az öklöm, ami lángba borul.- Tudod, nevetséges mennyire egyszerű ide besétálni - néz körbe- Starknak jobban kellene igyekeznie.- Remélem tudod, hogy még mindig utállak - mondom és leteszem a kezem.- Tudom, de azt is, hogy itt nem támadhatsz meg - jön közelebb egy sunyi vigyorral az arcán, mire én elkezdek hátrálni, egészen az ágyamig, amire majdnem rá is esek, ha nem kapja el Michael a derekam.- Seggfej - sziszegem.- Zene füleimnek - kacag és talpra állít - Hamarosan eljön a felemelkedésed - suttogja a fülembe, majd belecsókol a nyakamba, amitől megremegek- Nem kell sokat várnod - lép hátrébb vigyorogva, de lépteket hallunk. MIvel még mindig sokkban vagyok attól, amit tett nincs időm kellőképpen reagálni, így Michael sikeresen felszívódik én pedig üveges tekintettel ülök vissza Pietro mellé. - Lisa, elkéne a segítséged- fut be Hamza- De gyorsan - húz fel és kirángat a szobából.- Várj - próbálom megállítani.- Mire? Nincs időnk! - torpan meg és felém fordul.- Mi a kékeres lófasz történt?- Magni felgyújtott egy fát.- Akkor miért nem Brookot hívod?- kérdezem, mire lesüti a szemét- Áh, mindent értek- teszem keresztbe a karom- Újra akarjátok építeni a hírnevem a suliban igaz?- Ugyan már, hogy gondolhatsz ilyet?- játsza az ártatlant.- Kinek az ötlete volt? - vonom kérdőre.- Mindenkié - vallja be.- Tudjátok ti, hogy milyen veszélyes a tűzzel játszani? Főleg, ha egy fát gyújtotok fel? Itt! Az egész épület egy tisztáson van! Van fogalmatok arról, hogy milyen veszélybe sodortatok mindenkit?! Teljesen elment az eszetek? Ha itt elszabadulnak a lángok az egész erdő leéghet és csapdába esünk! - futok az udvar felé, ahol tényleg beigazolódott a mondanivalóm, mert már nem csak egy fa ég - Álljatok hátrébb! - ugrok mindenki elé, s ekkor a lángok furcsán kezdenek viselkedni, mert egyre inkább az irányunkba hajolnak.- Jobb, ha eltűnsz innen Müller - néz rám Nour, de nem igazán figyelek rá.- Nem fogok - megyek közelebb és séta közben széttárom a karjaim, mivel valami ezt súgja belülről- ᛚᛖᚷᚢ᛫ᚨ᛫ᚱᛖᛊᛉᛖᛗ! (Légy a részem!)- szólalok meg egy számomra is idegen nyelven s ekkorra már elég közel vagyok a lángokban álló fához. Úgy látszik csak ennyire volt szükség, mert apránként a tűz elkezd beivódni a testembe aztán elkezd remegni a kezem, majd a görcsök az egész testem rángatni kezdik, amitől összeesek, s végül minden teljes sötétségbe borul mikor földet ér a fejem.