A Blaha Lujza Akadémia mindig is egy problémás helyként volt számontartva. De miért ne lenne problémás, amikor minden magyar vezető gyermeke ebbe az intézménybe jár?
Közéjük tartozunk mi is, bizony.
Testközelből tudjuk elmondani azt, hogy az arisz...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Általában az első tanítási napok lazák és nyugodtak, igaz? Ez a hétfőre teljesen ráhúzható volt, azonban a kedd már egy megszokott, blahás napként indult. Először is, éjjel viszonylag későn aludtam el, mivel a mi Lucindánk bulizni ment Puskás Petiékkel (akire amúgy erősen crushol a lelkem) és, jó barátnőhöz híven, segítettem neki egy kicsit kicsípni magát. Miután Luca lelépett, Dalmával még beszélgettünk egy keveset, próbáltam például kihúzni belőle, hogy most mi is van vele és Flórával, de heves kirohanása egyértelművé tette, hogy semmi sem oké. Csongorral való találkozásáról már mesélt, úgyhogy maradtunk a könnyedebb témáknál, vagyis miközben az esti nyújtásom végeztem, Dal pedig spanyolra gyakorolt, megtárgyaltuk, kinek melyik a kedvenc intim betétje. Éljenek a csajos pillanatok!
Na, de a kedd…
A Blaha-színvonal ott kezdődött, hogy hajnalok hajnalán kornyikálás ébresztett. Magamban imádkoztam, hátha csak rémálmom volt egy kanos kandúrról, de Isten nem hallgatott meg, vagy szimplán nem létezik és nem volt, ki meghallgassa az imám, mivel egyre egyértelműbb lett, hogy Orbán Károly képzelte magát az X-Faktorba. Ezzel nekem nem lett volna semmi bajom, ha nem hatezer decibellel üvölt a szomszéd szobából. Morcosan kihúztam a párnát a fejem alól és a falhoz vágtam, egy tompa puffanás bizonyította utána, hogy földet ért. A szoba másik feléből Luca nyöszörgése hallatszott, valaki (felteszem, Viki) ágya nyikorgott, ahogyan átfordult a másik oldalára. Ezek szerint Karesz mindenkit felvert.
- Dalma! - krákogta Luca tompán. Reggel mindig olyan, mint egy náthás kutya, élmény vele a kommunikáció. Mellesleg, okkal szólította a barátnőnket, ő az egyetlen, aki olyankor tuti fent van legalább fél órája.
- Dal - kezdtem a nyafogást én is. Már a hátamon táncolt a libabőr Karesz hangjától.
Kinyitottam a szemem és felemeltem a fejem a párnáról, így láthattam Dalma tanácstalan pillantását. Hát, persze, social anxiety-vel küzdő barátnőm azt se tudta, mihez kezdjen. Nem hibáztatom értem.
- Dalma! Húzz már át hozzájuk! - Luca akkor már a fejére húzta a takarót, hátha elnyomja a világ legirritálóbb emberének a hangját. Nem hiszem, hogy sikerült.
Dal feltápászkodott az ágyából, vállára kanyarította a köntösét és magabiztosnak tűnő léptekkel elhagyta a szobát. Az ajtót nyitva hagyta, úgyhogy végighallgathattuk, ahogy bedörömbölt a szomszédba. Tuti, hogy már az egész folyosó felébredt erre.
Felkönyököltem és az éjjeliszekrényen lévő órára pillantottam. 6:09. Zseniális. Mivel terveztem a nulladik tesi óránk ellenére is jógázni, ideje volt kimásznom az ágyból. Nagy erőlködéssel felültem, végiggondoltam, hogy a pizsamám mennyire felel meg a procedútának (sportmelltartó és francia bugyi egy férfi M-es Pull&Bear pólóval, amit talán nyáron csentem el az uram szekrényéből) és jónak bélyegzés után előhúztam a polifoamot az ágyam alól. Néhány alap mozdulattal kezdtem, hogy bemelegedjek, talán a harmadik után rohant be Dalma a szobába, akár egy tornádó. Az ajtót becsapta, hátát nekivetette a fának és lecsúszott a földre, arcát a tenyerébe temette. Nem tudtam eldönteni, hogy sírt, vagy éppen szégyellte magát.
