A Blaha Lujza Akadémia mindig is egy problémás helyként volt számontartva. De miért ne lenne problémás, amikor minden magyar vezető gyermeke ebbe az intézménybe jár?
Közéjük tartozunk mi is, bizony.
Testközelből tudjuk elmondani azt, hogy az arisz...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
- Értsd már meg, nem dobolhatsz és versenyezhetsz egyszerre!
- Márpedig nekem mellettetek van a helyem!
- Srácok, attól nem lesz jobb, hogy hatvanadjára is összevesztek…
- Mi nem veszekszünk!
Örssel egymásra néztünk, de én hamar lesütöttem a szemem. Soma lemondóan sóhajtott mellettünk.
A hétvégi szépségverseny miatt a sportpálya helyett a bálterem előtt tanácskoztunk hétfő délután Somával és Örssel a zenekar sorsáról. Mivel versenyző voltam, a Kámfor pedig vállalta, hogy játszik az eseményen, már az előző héten is elég nagy vita kerekedett a helyzetemből. Nem szakadhattam ketté, viszont valamelyikről le kellett mondanom, ha csak egy alkalomra is. Ennek, erősen úgy tűnt, hogy a zenekarnak kellett lennie.
- Nézd, Napsi - fordult újra felém Örs, diplomatikus hangot megütve. - Imádok veled játszani, tényleg, de te is tudod, hogy a verseny most fontosabb. Nem véletlenül jelentkezel minden évben. Nyerni akarsz, mi is tudjuk és örülnénk is neki.
- Jó - összefontam a karom a mellkasom előtt, de nem néztem a basszgitárosra. - Talán igazad van.
- Igaza van - helyeselt Soma is, mire rávezettem a tekintetem. - Ez csak egy alkalom, nem rakunk ki örökre!
Sóhajtva felpillantottam a hófehérre meszelt plafonra, ám végül bólintottam. Nem vitatkozhattam tovább velük, mind tudtuk, hogy Vince be tud ugrani helyettem, ha nem is volt azonos a technikánk és a játékunk, de ő is jó volt. Hálás voltam a fiúknak, hogy nem hagyták elterelni a figyelmem a Miss Veresváraljáról - sőt, pont, hogy ráterelték. Az elmúlt egy hétben hajlamos voltam elkalandozni a feneketlenül mély és sötét gondolataimba.
- Köszi, fiúk - motyogtam halkan és lehajtottam a fejem zavaromban.
Soma félmosolyát még pont láttam, azonban az övé nem olyan volt, mint Kareszé, inkább csupa pozitív érzés sugárzott felém. A következő pillanatban meglepve fogadtam a két ölelő kart a vállam körül, de hamar ellazultam és viszonoztam a baráti gesztust. Rácz Soma egyike volt azoknak a keveseknek, akikben megbíztam és akire támaszkodtam a nehéz időkben, nem csak a Blahában, hanem alapjáraton is. Dugó korunk óta ismerjük egymást, a névsorban utána következtem, így páros feladatokban is gyakran összeraktak minket az órákon. A zenekar pedig csak a plusz közös pont lett nyolcadikban. Asztalos Örs a másik nem vér szerinti bátyám volt, ha bárki bántott, ő jött és szétrúgta mindenki seggét, csupán azért, mert hatodikban közösen kellett megcsinálnunk egy történelem projektet, én meg szokásosan hoztam a formám. Nehéz elhinni, de például őket vittem el először magammal Ádám egyik válogatott meccsére, még hetedik előtti nyáron. Akkor még csak Dalma volt nekem, de vele sem volt még olyan szoros a kapcsolatom. Hiába beszélgetek mindenkivel és vannak jó kapcsolataim, igazán közel csak nagyon kevés embert engedek magamhoz. Ők is ilyenek voltak.
