A Blaha Lujza Akadémia mindig is egy problémás helyként volt számontartva. De miért ne lenne problémás, amikor minden magyar vezető gyermeke ebbe az intézménybe jár?
Közéjük tartozunk mi is, bizony.
Testközelből tudjuk elmondani azt, hogy az arisz...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A könyvek alkották a gyerekkorom. Azok formálták a személyiségem. Azok voltak a tanáraim, amikor még azt sem tudtam, hogy mi az az iskola. Megtanítottak az élet igazságaira és olyan leckékre, amiket talán nem lettem volna képes elsajátítani máshogy.
Úgy kerültek bele az életembe és az értékrendembe, hogy észre sem vettem. Úgy formáltak, hogy észre sem vettem.
Ilyen szülőkkel nem is csoda, hogy a könyvek tették ki az életem nagy részét.
Mindketten könyvmolyok és feltett szándékuk volt, hogy engem is már kiskoromtól kezdve megtanítanák arra, hogyan szeressem a könyveket, hogyan olvassak a sorok között. Hogyan juthatok el egy másik világba, csak a képzeletemmel, ha ebből a világból elegem lenne.
És bizony, sokszor volt elegem. Sokszor kellett menekülnöm. Sokszor úgy éreztem, nem tudok máshogy létezni, lélegezni, csak ha olvasok pár sort és emlékeztetem magam arra, hogy az élet nem csak fekete és fehér. Van sok-sok élénkebb szín, amit észre kell vennem, ha a józan eszemet meg akarom tartani, ebben a világban, ami arra készült, hogy elvegye azt.
Az esti mesék fontos pontjai voltak annak, hogy vezessenek engem a könyvek felé vezető utamon.
Mielőtt elkezdtem volna a Blahát, otthon Anya mellém feküdt és közösen elkezdtünk olvasni. Én egy-egy fejezetet, ő a többit. Mindig elvarázsolt a hangja.
Ő mindig angolul olvasott nekem, mivel hitt abban, hogy eredeti nyelven sokkal szebb a mesék hangzása és tartalma. Ez a teóriája rám is ragadt. Akkor kezdődtek a problémák, amikor Anya elővette a Kis herceget, eredeti nyelven, én pedig egy kukkot nem értettem belőle. Anya lágyan olvasta a sorokat, majd amikor úgy ítélte meg, lefordította nekem.
Később, a Blahában, bár kívülről tudtam franciául a Kis herceget, mégsem azt a nyelvet kezdtem el tanulni az angol mellett, hanem a spanyolt.
A Kis herceg mellett viszont volt még egy sorozat, ami nagyban alakította a képzelőerőmet, az elképzeléseimet a világról és a hitről. Ez pedig a Narnia volt.
Egy csodálatos, szépen lekerekített, átgondoltan megszerkesztett mese, tele humorral, jó karakterekkel, párhuzamos univerzumokkal, világátlépős mágiával, és igen, remek szimbólumokkal és ősi mitológiai motívumokkal is, mint például a teremtő és a pusztító szó együttes megjelenése.
Minden lúzer imádta a Narniát és a Harry Potter-t. Én sem lehettem kivétel.
