A Blaha Lujza Akadémia mindig is egy problémás helyként volt számontartva. De miért ne lenne problémás, amikor minden magyar vezető gyermeke ebbe az intézménybe jár?
Közéjük tartozunk mi is, bizony.
Testközelből tudjuk elmondani azt, hogy az arisz...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Bizalom.
A szorongás miatt az ember már nem teljesen úgy kezeli ezt a szót, mint mások. Nem csak azt jelenti, hogy mennyit mondasz el a másiknak. Hanem, hogy mennyit hiszel el annak az embernek, aki mondja azokat. Hogy mennyit kezdesz el molyolni utána, hogy vajon miért mondta azt, amit mondott.
Több száz variáció és szituáció, olyan, mint egy nehéz matematikai művelet, amit nem tudsz kibogozni. Aminek sosem lesz vége, mert mindig újabb és újabb fejei nőnek.
Kevés olyan ember van, akik mellett biztonságban érzem magam. Akik előtt nem félek megszólalni, és akikkel nem félek beszélgetni. Akiknek a szavait nem analizálom szét és akikhez gondolkodás nélkül beszélek.
Sok idő kell ahhoz, hogy megnyíljak, hogy elengedjem magam és az igazi énem mutassam. Ezért vagyok annyira karót nyelt, annyira komoly, annyira perfekcionista… annyira… precíz. Annyira… szorongó.
Napsi és Luca az egyetlen emberek ebben az iskolában, akik igazán ismernek, és mégis elfogadnak. Akik meg tudnak nyugtatni, ha egy szorongási roham tör rám és nem kapok levegőt.
Rám nem jellemező módon, elengedtem magam Halász-Teleki Csongor jelenlétében. Sebesen vert a szívem, az orrom teli lett a kölnijével és nem tudtam máshova nézni, csak a szemébe. Mintha egy mankó lett volna, ami ehhez a világhoz köt.
Ez egészen addig tartott, ameddig egyedül nem maradtam a gondolataimmal. Napsi elszólása után… azon gondolkodtam, hogy miért is volt olyan kedves hozzám. Minél többet agyaltam rajta, annál inkább elkapott a félelem, és ha valaki, bárki bármilyen mentőövet dob nekem, ami megmenekített volna attól, hogy valaha is újra lássam Csongort, gondolkodás nélkül elfogadom.
Menekülő útvonal.
Mindig kell lennie menekülő útvonalnak. De ezúttal egyet sem találtam.
Semmibe nem tudtam kapaszkodni.
Csak Csongor szemeibe.
_______________________________________
Péntek délután a diákok egyik fele már a hétvégét élvezte ki és vidáman ment fel az emeletre, a másik fele szétszóródott a pénteki szakkörök felé menet. Aznap az egész iskola két dologról beszélt, pedig nagy részük egyikben sem volt érintett.
A Blahás nagymenők elkezdték unni a banánt a második hét vége fele és bejelentették a programokat, a legnagyobb titokban. Így természetesen az egész iskola tudott róla. De persze senki nem volt olyan hülye, hogy tanárok jelenlétében beszéljen róla. A tizenegy és tizenkettedik osztály gazdag diákjai évek óta kihasználják, ha a tanári kar nagy része színházba megy, vagy a falu kiürül egy focimeccs miatt.
