A Blaha Lujza Akadémia mindig is egy problémás helyként volt számontartva. De miért ne lenne problémás, amikor minden magyar vezető gyermeke ebbe az intézménybe jár?
Közéjük tartozunk mi is, bizony.
Testközelből tudjuk elmondani azt, hogy az arisz...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
________________
Az étkezőben már javában zajlott a reggeli, amikor én még az emeletünkön tartózkodtam. A napjaink szokatlanul csendesek voltak, hangulatunkat körbekerítette az erőteljes melankólia, amelyet az egyre intenzívebb sulis napok és a kinti ramaty időjárás is befolyásolt. Sajnos az üde nyári napoknak már nyoma se volt, átvette helyét a napi szinten történő esőzések.
Dalma hétfői kiborulása után mind a négyőnkben eltörhetett valami. Az ő helyzete vetített csak igazán fényt a saját problémáinkra. Mindnyájan erőtlennek, cselekvésképtelennek éreztük magunkat. Az oktober huszonharmadikai egynapos szünetnek se sikerült feldobnia a komor és monoton mindennapjaink, ugyanis a következő napokban sorban következtek a nehezebbnél nehezebb témazáró dolgozatok és meglepetés felelések. Mindenki a tanulásba temetkezett a szobában, egész nap ki sem mozdulva.
Halántékom dörzsölve, az asztalra felkönyökölve ültem az emeletünk társalgójában, előttem egy hatalmas gőzölgő kávéval. Szemben velem Soma borult az asztalra fáradtan, előtte is egy bögrével. Az éjjel szoktalanul erős vihar söpört végig Veresváralján. A heves szél több fát is kicsavart a birtokon, vékonyabb és nagyobb darab ágak és levelek szanaszét hevertek sárban. Hírek szerint Váralján a fák vezetékekre, autókra és egy esetben házra is estek. Igazi ítéletidő volt, a fényes villámlások és süketítő dörgések miatt szinte senki se aludt. Ennek következménye az, hogy az emberek zombiként csoszogtak a folyósókon.
- Esküszöm, vissza fogok menni aludni - Morogta Soma alig hallhatóan. - Elengedtem már az egész napot.
Erős késztetést éreztem arra, hogy kövessem a fiú példáját, ám nem akartam semmit se pótolni az órákra. , Már az első két hónapban többet hiányoztam, mint gimis éveimben összesen.
- Te hallod - Kapta fel a fejét a szőke fiú. - Mi van veletek, lányokkal?
- Mire gondolsz? - Kérdeztem. Annyi minden történt a napokban, nem tudtam, hogy pontosan mire is utalhat.
- Hát, mind olyan levertnek tűntök - Vonta meg a vállát. Nem is tudja mennyire beletrafált a dolgokba.
- Hát ha már itt tartunk, te se nézel ki túl boldognak mostanság.
Szavaimra a fiú arckifejezése láthatóan megváltozott. Jobban megfigyelve arcát, több árulkodó jel is arra mutatott, hogy valami nincs rendben vele. Úgy nézett ki, mint aki nem csak tegnap este, hanem napok óta nem aludt semmit. Szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek, amik az enyhén sápadtnak tűnő bőre miatt nagyon szembetűnőek voltak. A mindig életvidám fiú teljesen elveszettnek tűnt.
- Csak a szokásos otthoni dolgok - Dörzsölte meg szemeit, majd mellkasán összefonta izmos karjait. - Apa nője hisztizik, amiért idén se mennek el karácsonykor a szüleihez fene se tudja hova.
