A Blaha Lujza Akadémia mindig is egy problémás helyként volt számontartva. De miért ne lenne problémás, amikor minden magyar vezető gyermeke ebbe az intézménybe jár?
Közéjük tartozunk mi is, bizony.
Testközelből tudjuk elmondani azt, hogy az arisz...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Azt mondják, a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. És, hogy minden kivétel erősíti a szabályt. Ezek szerint élnek a tinédzserek, ezek szellemében lázadnak és tesznek meg őrült dolgokat.
Én mindig úgy gondoltam, hogy a szabályok okkal jöttek létre. Azért, hogy védjenek minket.
A korombéliek talán úgy feltételezik, hogy ezzel minket védenek a világtól, nyakatekert módon pedig azt szűrik le ebből, hogy a felnőttek nem akarják, hogy megtapasztaljunk mindent és magunk tanuljunk.
Az én feltételezésemben évről évre biztosabb lettem. Hogy a szabályok nem azért vannak, hogy minket védjenek a világtól.
Hanem hogy a világot védjék tőlünk.
Főleg itt, a Blahában. És főleg az eljövendőkben.
______________________
Már az nem tetszett az egészben, hogy a temetőn keresztül közelítettük meg a falu szélén álló parkolót, ahol a Szökevények gyülekezője volt összehívva.
Miután sikeresen kiszökött a szobánk a kastélyból, jobban izgultam, mint azelőtt. Szinte éreztem, hogy a szívem kidomborodik a mellkasomon, átüti a szegycsontomat, annyira hevesen és erőseket vert.
Úgy éreztem magam a legnagyobb biztonságban, ha szorítottam valamelyik barátnőm kezét. Valószínűleg ők is úgy gondolták, hogy jobb, ha fogják a kezem, mert, ha nem, talán lóhalálában rohantam volna vissza a suliba.
A kétségeimnek hangot is adtam párszor, de valamelyikük mindig megrázott, mintha azzal elérnék, hogy az ellenkezőjét gondoljam.
Viki nyíltan bevallotta, hogy feltett szándéka megnyeri a Szökevényt, amin én, személy szerint, mélységesen meglepődtem. Balla Viktória Emília sosem mutatta az ambiciózus oldalát, de sejthető volt, hogy létezik az az oldala is. Elég volt visszaemlékeznem a nyolcadikos földrajz óráinkra. Amikor ezt megemlítettem, meglepődött, hogy emlékszem ezekre a dolgokra, még három év elteltével is. Még jobban meglepődött, sőt megrökönyödött volna, ha tudja, hogy mennyi mindenre emlékszek még róla, főleg nyolcadikból.
De nem akartam visszagondolni erre. Jobban zavarban lettem volna, mint bármikor az elmúlt hónapban, amikor beszélnem kellett vele. Így inkább arra koncentráltam, hogy a lehullott falevelek hogyan ropognak a lábam alatt. Megnyugtató hang volt, amire rettentő szükségem volt.
A lányok mellettem fojtott hangon beszélgettek, de legtöbbször nem jutottak el az agyamig a mondataik. Csak néha kaptam fel a fejem egy-egy megjegyzésre, amire muszáj volt reagálnom, de a gondolataim minden figyelmemet lekötötték.
