A Blaha Lujza Akadémia mindig is egy problémás helyként volt számontartva. De miért ne lenne problémás, amikor minden magyar vezető gyermeke ebbe az intézménybe jár?
Közéjük tartozunk mi is, bizony.
Testközelből tudjuk elmondani azt, hogy az arisz...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
_____________
A Blaha apraja-nagyja heves ünnepi lázban égett október harmincegyedikére virradó reggelen. Ezen a napon valahogy minden probléma elfelejtődik, a sok stressz és rosszkedv elszáll az emberekből és bár egy napig, de mindenkinek közös célja és erőfeszítése, hogy felejthetetlen hangulatot teremtsenek a suli falai között. Hisz szünet van, annak is a vége, ki kell élvezni minden pillanatot.
Jeles példája az ünnep kihasználásának Laczkó, Örs, Csongor és Soma, akik már hajnalok hajnalán - pontosabban reggel hétkor - valamiféle módon sikeresen beosontak a szobánkba, egy-egy lány ágyához léptek és maszkkal borított arcukkal olyan közel hajoltak amennyire csak lehetett. Nem nehéz kitalálni, hogy mi következett: ébresztgetni kezdtek minket, majd az első ember aki sikeresen felébredt olyan vérfagyasztó sikolyt hallatott, hogy nem csak a mi emeletünk, hanem az egész Blaha felébredhetett. Napsi rikoltására már mindenki felriadt, s egyenesen a rémisztő démoni alakokat ábrázoló maszkok szemeibe bámultunk. Két újabb sikítás és Viki hangos káromkodása mellett Karesz hisztérikus nevetése is bezengte a környéket. A vlogger az ajtóban állt kezében telefonjával, feltehetőleg dokumentálva mindent.
-Hát ez kurva nagyot fog szólni, ha felteszem! - Kurjantotta Karesz. Ő és a négy másik jómadár könnyes hahotázások között próbáltak nyugtatni minket, hozzáteszem sikertelenül, hisz alig tudtak két szót kinyögni anélkül, hogy ne kezdtek volna el újra a történteken vihogni.
Vikivel kettesben heves kiabálások között átkoztuk ki őket a szobánkból és dőltünk vissza az ágyba, arcomat a párnába fújva. Dalma és Napsi szipogásai halkulni kezdtek s átvette helyét mindenki meglepetésére az önfeledt kacagás. Izgalmas nap lesz, gondoltam magamban, miután mosolyogva ültem fel az ágyamban, csendesen nevetve a két lány röhögcsélésén.
Mindenki rekordsebességgel lapátolta magába az ínycsiklandó reggelit, majd a lakoma végeztével, ahány ember volt annyi felé széledtek szét. Bár a halloweeni buli - mely szorosan egybefonódott a Váralján honos Fekete Halál Emlékünnppel - késő délután kezdődött csak, nem lehetett túl hamar elkezdeni készülődni rá. Temérdek ember már reggel is színesebbnél színesebb, vagy éppenséggel ijesztőbb ruházatokban jelentek meg a Nagyteremben. A szobánktól egészen az említett teremig kis híján szívrohamot kaptam minden második saroknál, a túlbuzgó diáktársak ijesztgetései miatt. A reggeli incidens után fokozottan figyeltünk a lányokkal egymásra, egymásba karolva lépdeltünk sebesen a Nagyterem felé. Néhány felsős fiú sikeresen ránk hozta a frászt, de csak nevetni tudtunk rajta.
Miután a takarítónők összeszedték a maradék ételt és piszkos evőeszközöket illetve tányérokat, a díszítő brigád szanaszét szórta az eszközeiket és a félkész díszleteket rendezkedtek be, hogy nekiveselkedjenek a munkának. Idén Dalma nélkül, viszont Vikivel kiegészülve ültünk le Somával és Pattival egymással szemben az egyik hosszú asztalhoz, előttünk tengernyi színes papírral és embertelen mennyiségű színes ceruzával.
