A Blaha Lujza Akadémia mindig is egy problémás helyként volt számontartva. De miért ne lenne problémás, amikor minden magyar vezető gyermeke ebbe az intézménybe jár?
Közéjük tartozunk mi is, bizony.
Testközelből tudjuk elmondani azt, hogy az arisz...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Van valami mágikus abban, amikor 'barátokkal' ülsz az erdő közepén, teljes sötétségben. Egyedüli fényforrás a felettünk lévő faágak közül beszűrődő csillagfény, amely igen gyéren világítja meg a társaságot. A kör közepén el lett takarítva egy tenyérnyi foltban az avar, hogy az immár üres vodkás üveget oldalára tudjuk fektetni és akadályok nélkül megpörgetni azt.
A közelben volt a szökevények menedékhelye, a templom, ahová naívan sokan rohanni szoktak, nem számítva a rendőrökre. Már négy embert kaptunk el ily módon, ráadásul alig kellett megmozdulnunk.
Ami nem tetszett nekem.
Játszani akartam. Futni a többi rendőrrel, biciklizni az utcákon, átvágni az erdőn. Élvezni akartam a játékot.
Helyette itt ültünk, egy tökéletes kört alkotva, kezemben egy pohár itallal amiben megkérdezni se merem milyen szeszes italokat kevertek bele. A sokadik poharam után jártam, minden pohár tartalma más volt. Bár nem tetszett, hogy nem a játékkal foglalkozunk, nem is ellenkeztem. Szédültem, mégis jó érzés volt. Az a fajta érzés, amikor semmi aggályok nélkül képes lennél felállni és önfeledt táncolni. Amikor nem érdekel senkinek a véleménye, mert tudod, hogy ők is pontosan ugyanezt érzik. Hiába gyilkos az alkohol, mégis mindenki élvezi.
- Na ki a következő? - Nézett körbe Szamosi Donát, rózsaszín ajkai között egy szál meggyújtatlan cigivel. A mellette lévő Király Mátyás, Petiék bandájának egyik nagy alakja egy gyújtót tartott a fiú felé, Donát pedig a lánghoz emelte cigijét.
- Majd én - Hajolt emelkedett négykézlábra, direkt pucsítva, hogy a két oldalán ülő fiú felfigyeljen rá.
- Nos, Vajna kisasszony - Engedte ki a füstöt Donát, miközben beszélt. - Csókold meg azt, akire mutat az üveg!
A lány csak megforgatta szemeit, halkan elmotyogott egy "chh, unalmas"-t, majd egy határozott mozdulattal megpördítette az üveget.
Számhoz emeltem és kiittam poharamból az utolsó korty italt. Egész testem átmelegítette az ital, már el is felejtettem, hogy milyen hideg is van valójában. Messze voltam a részegségtől, mint itt mindenki, de írtó felszabadultnak éreztem magam. Idén nyáron tört meg alattam a jég, amikor Puskás elhívott egy híres bulijába. Hamar rá kellett jöjjek, hogy közéjük csak akkor tudsz igazán beilleszkedni, ha olyan vagy mint ők. És ó istenem, mennyire közéjük akartam és még mindig akarok tartozni. Peti miatt. Csakis Peti miatt. Kibírok egy-két italt az ügy érdekében.
Az üveg lassulni kezdett, mígnem a nyaka felém nem mutatott. Teljes két másodpercbe telt, mire rájöttem ez mit jelent.
- Biztos nem! - Ráztam meg a fejem, mire páran felmordultak.
- Aahj - Nyújtotta el a szót Mátyás. Fejét fogva dőlt hátra, másik karját nyaka alá téve. - Ne legyél puhapöcsű, Hídvégi!
- Ugyan olyan, mintha Petivel nyalnál, csak most... - Tárta szét karját a mellettem ülő Bende. - Csak most valaki dögössel nyalhatsz és nem ezzel a fasszal itt - Dobta meg egy apró kővel Petit, aki karjával védte magát.
