A Blaha Lujza Akadémia mindig is egy problémás helyként volt számontartva. De miért ne lenne problémás, amikor minden magyar vezető gyermeke ebbe az intézménybe jár?
Közéjük tartozunk mi is, bizony.
Testközelből tudjuk elmondani azt, hogy az arisz...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
_____________
Valahányan tátott szájjal, hajba túrt kézzel bámultuk a lábunknál heverő Blaha szobor romjait. A nő feje Karesz lábához gurult, aki a dulakodástól még pirosló arccal kiabált a mellette álló Laczkóval. Mindketten poros és zöld foltokkal teli, helyenként szakadt ruhával tántorogtak ki a rekettyésből. Még pont láttam, ahogy Karesz beszédül és magával húzza Laczkót is. Egyik karomba Dalma, a másikba Napsi kapaszkodott, az előbbi ajka a lassan előretörő sírástól remegett, míg az utóbbi holtfehér arcát vállamba fúrta. Valahol Örs és Soma között Viki káromkodott halkan, Csongor pedig a szobor feje mellé leguggolva mérte fel a károkat.
Mintha bármit is tudnánk csinálni ellene, gondoltam magamban. Külsős, nem Blahás embernek bizonyára nevetségesnek tűnhet a reakciónk, ám nem volt alaptalan az aggodalmunk. Éveink során számtalanszor emlékeztetve lettünk arra, hogy Blaha Lujza szobra szent és sértetlen. A szoborban kárt ejteni felért a halálbüntetéssel, vagy ahogy azt Hermione Granger, vagy a mi esetünkben pedig természetesen Dalma mondaná: - Ki leszünk csapva. Mind ki leszünk csapva!
Igaza volt. A kicsapás tűnt a legesélyesebbnek, figyelembe véve azt is, hogy néhányunk kiskorú volt, ráadásul ittas, valamint egy teljesen feketén rendezett bulin vettünk részt. Nem mi rendeztük a bulit, sőt még csak a szobor leborulása sem a mi hibánk volt, ám rossz helyen voltunk rossz időben. A fiúk biztos kiállnak majd Kareszért. Én is biztos, szerintem Napsi és Viki is. Dalma retteg a kicsapástól. De tuti nem hagyná cserben!
- Jön Hermanovics! - Rohant valaki a tópart felé.
A srác elhaladt mellettünk, egyenesen a mostanra már megfogyatkozott számú bulizók felé masírozva. A kétségbeesés a tetőfokára hágott nyolcunk között. A kastély felé néztem, ahol a távolban tényleg kivehető volt a nevelőnő közeledő körvonala. Napsi még mindig karom szorongatva bökdöste meg lábával a szobor maradékát: Blaha Lujza elefántcsont fehér teste darabokban terült el a zöld füvön.
Laczkó és Karesz egy újabb hullám szitkozódásba lendült, egymást okolva mindenért. Kishíján egymás torkának estek, ám a Lángvölgyi fiút Örs fogta vissza, míg Kareszt - valószínűleg látva a dulakodást - a tótól hozzánk sprintelt Puskás Peti fogta le. Láthatóan elsápadt, amikor meglátta a darabokra hullott szobrot, majd meglepetten nézett fel rám.
A tó felől érkező zene elhallgatott, az ott lévő maradék ember a négy égtáj felé széledt. Csapot-papot otthagyva mentették az irhájukat, s őszintén nem hibáztattam ezért őket. Hermanovics ijesztő, amikor mérges, de az igazgatónő rémisztőbb.
Kiabálás, ujjal mutogatás, tömeges igazgatói kihallgatás. Aznap este mi nyolcan, Petivel, Lazckóval és pár felsőévessel kiegészülve vonultunk leszegett fejjel Mészáros igazgatónő irodája felé. Karesz a csapat végén bandukolt, szemében könnyek csillogtak. Először láttam a fiút ennyire letörtnek. A miniszterelnök fia, akinek sértetlennek kellene lennie, félt. Jobb oldaláról Peti karolta át barátja vállát, és elfojtott hangon nyugtatta a vloggert. Dalma halkan hüppögve, barátjával összekulcsolt ujjakkal kullogott Viki és Napsi mögött.
