A Blaha Lujza Akadémia mindig is egy problémás helyként volt számontartva. De miért ne lenne problémás, amikor minden magyar vezető gyermeke ebbe az intézménybe jár?
Közéjük tartozunk mi is, bizony.
Testközelből tudjuk elmondani azt, hogy az arisz...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
A hétvége olyan gyorsan telt el, hogy mire észbe kaptam, megint egyedül maradtam.
Persze nem szó szerint, csupán rendesen megéreztem Vivi hiányát. Ez a három nap vele olyan volt, mintha csak álmodtam volna az egészet. Ha tudtam volna, hogy a nővérem lejön Veresváraljára a szánalmas szépségverseny miatt, talán én magam jelentkeztem volna rá. Mert megérte. Annyira megérte ez a három nap vele, hogy legszívesebben el sem eresztettem volna őt, de sajnos hívta az egyetem és a kötelesség, így mennie kellett.
De nagyon jó volt vele beszélgetni. Mindent elmeséltem neki az új barátaimtól kezdve az inszomniámon át egészen Örsig, mely utóbbinak a nővérem igencsak leplezetlen módon örült. Azonnal fellépett Facebookra, lecsekkolta Örs összes fotóját, majd kijelentette, hogy éppen most nyertem a lottón egy félistent, amit én csak nevetve intettem le. Igen, Örs valóban rendes srác volt és vitathatatlanul jóképű is, de egyáltalán nem tudtam volna azt mondani, hogy éreztem iránta bármit is, ráadásul a múlt heti vallomása igencsak fenekestül felforgatta az én eddigi megszokott kis életemet. És ha ez nem lenne elég, még a bulin is elkapott egy pillanatra, hogy megdicsérje a szerinte elsöprő kinézetemet. Nem mondom, jól esett a bókja, de én tipikusan az az ember vagyok, aki nem hiszi el, ha valami kedveset állítanak róla, így csupán egy viccel hárítottam el a szavait, mondván, utolsó pillanatban készültem el a bálra. Ami nem is volt hazugság.
Velem ellentétben viszont a drága kísérőm, Roland igencsak kitett magáért. Nem csak hogy egy egészen impozáns és szokatlan zakót vett fel az esemény kedvéért – melyen cipzárak kavalkáda foglalt helyet – hanem a szemét is erősen kihúzta fekete szemceruzával, így pontosan úgy festett, akár valaki, akinek délután részt kell vennie egy bálon, este viszont rögtön rohannia kell a punk-rock bandája koncertjére. Magyarán szólva: a legfurcsább és ugyanakkor legkülönlegesebb párnak számítottunk az est során, amely jobban sikerült, mint gondoltuk volna. Nem bénáztuk el a táncot, nem éreztük magunkat feszélyezetten, ráadásul temérdek közös fotó készült rólunk, amikkel egymást cikizhetjük majd a továbbiakban.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
De persze minden jónak vége szakad valahol, így ennek az estnek is el kellett romolnia, hála annak a faszfej Majoros Viktornak. Azt hiszem soha nem fogom elfelejteni Napsi fájdalomtól eltorzult, könnyfátyol lepte arcát, ahogyan kétségbeesetten próbált valakit keresni a bálteremben, akinek kisírhatta magát. Az este folyamán többször is feltűnt Viktor rendkívül furcsa viselkedése, aminek persze hangot is adtam nem egyszer. Szerintem a srác nem is realizálta, hogy a viselkedésével nem egyedül Napsit bántotta. De amit tett, hogy olyan arcátlan módon csókolgatta Daniellát... megbocsájthatatlan! Ebből már sehogyan sem fog jól kijönni és bízom benne, hogy amint Napsi eléggé összeszedi magát, kiadja majd az útját a gyereknek. Ezt már nincs értelme tovább erőltetni.
