A Blaha Lujza Akadémia mindig is egy problémás helyként volt számontartva. De miért ne lenne problémás, amikor minden magyar vezető gyermeke ebbe az intézménybe jár?
Közéjük tartozunk mi is, bizony.
Testközelből tudjuk elmondani azt, hogy az arisz...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
____________________
Megszeppenve álltam és néztem, ahogy Puskás Peti fel-alá járkált egy második emeleti teremben. Nem tudom, hogyan sikerült az emeletünkről egészen idáig eljutnunk, hisz bennem bőven több alkohol volt, mint amennyi kellett volna legyen. Többször is úgy éreztem, mint aki menten kidobja a taccsot. Forgott velem a világ, s bár szemüvegem rajtam volt, mégis elmosódott minden és mindenki körülöttem. Peti mindvégig előttem baktatott sietősen, egyetlen egy szólításomra se reagálva. Néha a sarkokon körbenézett, hogy Hermanovics ne legyen ott, néha bekanyarodott, de sose nézett hátra. Úgy ment, mint akinek egy pontosan megtervezett útvonala lett volna, ahol a célpont egy számomra ismeretlen volt.
Mind ledöbbentünk, amikor üvegezés közben Peti addig is komor hangulata egyenesen dühvé vált. Rajta volt a sor, hogy forgasson. Talán, ha akkor az üveg nem Somán áll meg, akkor még mindketten a szobájukban lettünk volna. Arcára kiült a megvetés, amikor az üveg megállt, mint aki undorodik egy ártatlan csóktól. Amikor kiléptem, még hallottam, hogy utánam szólnak, de nem tudtam és ebben a helyzetben nem is igazán érdekeltek a többiek. Kegyetlenül hangzik ez így belegondolva, de a narancsos vodka és tequila bódító hatása pontosan abban a pillanatban kezdett el beütni, amikor a fiú váratlanul felállt és otthagyta a társaságot, és csak vele és épségével tudtam foglalkozni.
Utunk ide vezetett. Ebbe az isten háta mögötti terembe, - hozzátenném, hogy teljesen észrevétlenül, ami nem kis teljesítmény - valahol a második emeleten. Ahogy beléptünk az ajtón, továbbra se volt ismerős a helység. A fiú nem állt meg, tovább körözött a tökéletes körbe helyezett székek között, majd végül leült az egyikhez.
Arcát kezébe temette, lélegzése szaggatottá vált.
Dalmával tudtam mit kell tenni ilyen helyzetben. Éveim voltak arra, hogy kiismerjem mire hogyan reagál, mi nála a hatásos. Ugyanez igaz Napsira. Nekik tudtam mit kell mondani, hogy megnyugodjanak, hisz legközelebbi és legrégebbi barátnőim közé tartoznak. De Petit nem volt alkalmam még ilyen szempontból megismerni. Egyszer láttam csak ennyire levertnek, mégpedig aznap, amikor Tamással beszélt. Nem mintha akkor lett volna alkalmam bármit is mondani neki. Féltem, hogy olyasmit mondok, amely csak tovább rontja állapotát és féltem, hogy elveszítem. Bár tudtam, mint mindenki körülöttem, hogy kapcsolatunk rövid életet fog élni, barátként képtelen voltam elengedni. Olyan oldalát mutatta meg, amit nem sokan látnak a Blahában s bár néha nagyon nagy féreg tud lenni, legbelül ő se gonosz ember. Pár hete pedig egyenesen úgy éreztem, hogy van egy sötét titka ami miatt olyan, amilyen. Amit nem mer felvállalni, ami miatt szégyenkezik.
Bátortalanul indultam el felé. Addig meg sem álltam, míg a székek között átcsusszanva elé nem kerültem. Térdre ereszkedtem, hogy körülbelül egy magasságban legyek vele. Combjára támaszkodott, arcát még mindig eltakarva, de a szipogásból és enyhén szétnyílt szájából egy ostoba is képes lett volna leszűrni azt, hogy sír.
