A Blaha Lujza Akadémia mindig is egy problémás helyként volt számontartva. De miért ne lenne problémás, amikor minden magyar vezető gyermeke ebbe az intézménybe jár?
Közéjük tartozunk mi is, bizony.
Testközelből tudjuk elmondani azt, hogy az arisz...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szombat reggel már mindenki úgy rohangált a folyosón, mintha sáskák lennének. Az emelet is hamar felébredt, a lányok elindultak fodrászhoz, sminkeshez, vagy csak last minute túrára a faluba.
Mi megpróbáltunk annyit lustálkodni amennyit csak tudtunk, mivel sejtettük, hogy a nap folyamán nem sok időnk lesz arra, hogy leüljünk és fújjunk egyet. Miközben a reggelihez készülődtünk - nem volt sok készülődés, mivel pizsamában terveztünk lemenni az ebédlőbe -, elkezdtük felsorolni a napirendet magunknak, hogy ne felejtsünk el semmit. Ruha, smink, haj, idő, alaplépések utolsó eljárása a szoba közepén.
A késői reggeli közben találkoztunk a fiúkkal is, akik már végeztek és felindultak a szobájukba. Mivel nekik sok készülődésre nem volt szükségük, egy laza szombatnak néztek neki, csak az újonnan szabott szmokingjaikért kellett lemenniük Veresváraljára. Ahogyan Csongor elmondta, azt tervezték, hogy a délelőttöt „lógással töltik", bármit is jelentsen ez, aztán majd ebéd után lemennek a faluba.
Mikor reggeli után mi is felfelé vánszorogtunk a lépcsőn, elodázva a készülődést, amennyire csak lehet, elmondtam a lányoknak, hogy a „majdnem csók" óta kicsit furán éreztem magam Csongor közelében. Új izgalom és idegesség költözött belém, pedig senkivel nem éreztem magam annyira jól, mint vele. Mégis, a „majdnem csók" egy új szintre emelte az egész helyzetet, amivel nem tudtam mit kezdeni.
Pedig istenem, de meg akartam csókolni!
Szóba került az a barom Viktor is, hiszen Napsiban volt félsz, hogy esetleg a barátja faképnél hagyja a szépségverseny előtt és el sem jön. Próbáltuk nyugtatni a barátnőnket, de igazából, fogalmunk sem volt arról, hogy Viktor mire képes. A következőnek Viki és Örs volt a téma, mert miután Örs elhívta randizni Vikit, a lányban is megváltozott valami, a jó irányba. Luca is beszélt arról, hogy bár Petiről a külvilágnak nagyon ellentétes érzései voltak, Luca mégis kezdett egyre jobban belezúgni, és ezért nem is tudtuk hibáztatni.
A srác mindenkivel segg volt, de Lucával nem. És azt hiszem, hogy ez volt igazán a lényeg.
Mikor felértünk a szobánkba, magamhoz vettem pár cuccot, majd elbúcsúztam a lányoktól. Anyához mentem, a tanári szárnyba, és sanszos volt, hogy estig már nem látjuk egymást, szóval előre is szerencsét és erőt kívántunk.
Anya régi ruhája, amiben ő is elsőbálozó volt, a hét elején érkezett meg, egy levéllel, amiben a nagyanyám nagyon flancosan és kissé bűntudat keltően is, hogy örül, hogy végre megjött az eszem és nem hozok szégyent a családunkra azzal, hogy csak a „pórnép" szervező munkáját végzem. Ha nem lett volna a tökéletes a ruha, akkor tiltakozásképpen fel sem veszem és gondolkodás nélkül visszaküldöm Angliába.
Anya ragaszkodott hozzá, hogy ő „öltöztessen fel" engem, mintha legalábbis már az esküvőmön lennénk. Sőt láttam, hogy elmorzsolt egy-két könnycseppet, amikor elővette a ruhát a díszdobozból.
