A Blaha Lujza Akadémia mindig is egy problémás helyként volt számontartva. De miért ne lenne problémás, amikor minden magyar vezető gyermeke ebbe az intézménybe jár?
Közéjük tartozunk mi is, bizony.
Testközelből tudjuk elmondani azt, hogy az arisz...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Semmi kedvem nem volt hercegnőnek öltözni. Csak feküdni akartam a pihe-puha ágyamban, a fejemre húzni a Jégvarázs havat alkotóElzájával díszített paplant és sírni.
Ugyanis nem voltam jól.
Mégsem volt más választásom, mint sminkmestereket meghazudtoló módon kifesteni az arcom és sellős loknikat csavarni a hajamból. Mikor Dalma visszatért az anyukájától, felöltöttem a 'minden rendben' maszkot és úgy kezdtem el a haját, mintha tényleg remekül éreztem volna magam.
Pedig nem. Nagyon nem.
Mikor már minden pár teljes harci díszben állt a bálterem lépcsőjének tetején, az ujjaim tördeltem és Viktorra pillantottam. A sor legelején voltunk, mögöttünk Karesz és Bogi nyalta egymást (el se kezdődött a verseny, de már hányingerem volt), mi meg, mint két idegen, vártuk a felkonfot.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Csendes vagy - szólalt meg hirtelen Viktor és a hátamra simította a tenyerét.
- Nincs mondanivalóm - húztam kényszeredett mosolyra a vörösre rúzsozott számat.
- De neked mindig jár a szád - ráncolta a szmokingos fiú a homlokát. Lecsúsztatta a kezét a derekamra és közelebb húzott magához. Körömcipőm sarka hangosan kopogott, ahogyan botladozva tettem két lépést felé. - Jól vagy, mon amour?
Mielőtt válaszolhattam volna, Péceli tanárnő hangja csendült fel a hangszórókból és elkezdte a nyitóbeszédét. Élesen beszívtam a levegőt és megigazítottam a ruhám szoknyáját, így a combig hasított résen kivillant a futástól formás és izmos lábam. A hátam mögül egy magas és gúnyos lányhang suttogása szinte kést döfött a hátamba.
- Ribanc - sziszegte Áder Bogi. Belülről úgy beleharaptam a számba, hogy az ínyem felszakadt és megéreztem a vér ízét. Lehajtottam a fejem, a csillogó, fekete cipőm tanulmányoztam, hogy eltereljem a figyelmem. - Szerinted mikor jön végre rá, hogy egy senki?
Viktor meg sem szólalt. Úgy tett, mintha nem hallaná az újgazdag liba szavait, csak maga elé meredt és továbbra is a derekamon pihentette a kezét. Még a ruhám anyagán keresztül is éreztem, hogy milyen fagyosak és merevek voltak az ujjai. Átöleltem magam, próbáltam leküzdeni a feltörni készülő könnyeket. Dahlia lassan a beszéde végéhez közeledett.
