A Blaha Lujza Akadémia mindig is egy problémás helyként volt számontartva. De miért ne lenne problémás, amikor minden magyar vezető gyermeke ebbe az intézménybe jár?
Közéjük tartozunk mi is, bizony.
Testközelből tudjuk elmondani azt, hogy az arisz...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Az első hét kreálta izgalmak kezdtek lecsendesülni a hét végére. Ilyenkor szokták észrevenni a diákok, ha valamit elfelejtettek becsomagolni erre a félévre. Pontosan ezért volt megengedve a tanév első szombatján Veresváralja meglátogatása.
Az ég kissé borús volt, az égen fehér pamacsok úszkáltak. A felhők közül egyszer-egyszer kikandikált a Nap is, de javarészt árnyékba volt borulva a városka. Az előző esti vihar miatt az utak még vizesek voltak, helyenként hatalmas tócsák is keletkeztek, amelyeket csak nagy nehezen lehetett átlépni vagy megkerülni. Itt-ott az út mentén ágaskodó fákról letörtek az ágak, ezeket takarították nagy bőszen.
Az utcákon nagy volt a tömeg. Amikor kinyitották a Blaha kapuját olyan volt, mintha egy gát zsilipét nyitották volna ki. A diákok tömegesen ömlöttek ki a kapun, elárasztva a város utcáit. Kapva a lehetőségen a járdák szélén, elszórva, különböző portékát árusító ember nyitott standot, kihasználva, hogy a diákok kilencven százalékának a zsebében ott lapul minimum húszezer készpénzben. A levegőben keveredett a vattacukor és sült gesztenye illat, amely két barátnőm figyelmét is felkeltette.
-Vattacukor! – Ujjongott Napsi, majd se szó, se beszéd a vattacukor árushoz szökdécselt. Dalma utánakapott, de nem sikerült elkapnia a lány karját.
-Napsi, rengeteg dolgunk van még! – Emelte fel hangját Dalma, aki egy egész csajos napot tervezett be nekünk.
-Egy kis vattacukor mindig belefér, Dal – Vontam meg a vállam mosolyogva, majd Napsi mellé siettem. Dalma ölbe tett kézzel nézte, ahogy Napsi kikéri a málnás, én pedig az áfonyás vattacukromat.
-Hihetetlenek vagytok! – Ha jobban forgatta volna meg a szemeit, akkor már a saját agyát látta volna. - Luca még mindig fennáll a veszélye, hogy gyomorrontásod lesz a sok fagyi miatt! - Utalt a barátnőm a keddi esetre, amikor egy ültömben megettem egy-egy literes tubus fagyit.
Napsival a lány után indultunk, aki egy közeli kávézó felé sétált. Mindketten diadalittasan tartottuk a kezünkben a vattacukrunkat, magunkba tömve az amúgy egészségtelen tiltott gyümölcsöt.
A kávézó igazi diák hotspot. A legtöbb Blahás ide szokott járni vagy kikapcsolódni, vagy tanulni. Úgy hangzik, mint egy alacsony árkategóriás Starbucks, de a Figaro kávézó ezerszer jobb és otthonosabb.
A sor nem volt túl hosszú és meglepő módon rengeteg asztal is üresen állt, ami igazán meglepő.
- Kikéritek az enyém is? Én addig lecuccolok oda - Kérdeztem, a kávézó távolabbi sarkában lévő asztal felé bólintva. A lányok a kezembe nyomták szatyraikat és kabátjuk, kezükben egy-egy pénztárcával
- A szokásosat? - Dalma kérdésére egy bólintással válaszoltam.
A lányokra várva úgy döntöttem, hogy egy kicsit megszegem Dalma telefonmentes-nap szabályát és végig görgetem az Instagrammom.
