Three

170 6 0
                                        

Egyből oldalához kapok, finoman megérintve azt. A lány felszisszen és hirtelen lerántja a pólója alját. Sietve tovább indul. Könnyes szemekkel loholok utána.
-Állj már meg!-szólok rá, elkapva derekát.
Dia fájdalmasan felnyögve áll meg. Hirtelen elkapom kezem derekáról.
-Sajnálom, nem akartam..-mentegetőzök könnyes szemmel.
-Semmi baj.-mosolyodik el.
-Ki teszi ezt veled?-kérdezem dühösen.
-Nem számít.-suttogja.
Tovább indul. Pár lépés és a házunk elé ér. Ekkor megindulok utána.
-De! Igenis számít!-kiáltok fel az emeletre, Dia után.
Luke nem sokkal később beront a házba zihálva, szakadt, véres pólóban.
-Mit csináltál már?-nevetek fel.
De jókedvem hamar elmúlik.
-Kiderítettem ezt azt. Majd elmondom.-ránt vállat.
-Rendben. Gyere, adok egy másik pólót.-intek felé hogy kövessen.
Felmegyünk a szobámba és hozzá vágok egy másik pólót. Leteszem a telefonom az éjjeli szekrényre, majd megindulok Dia szobája felé, Luke-al a nyomomban. Kopogás nélkül  benyitok. Dia az ágyán ül és olvas valamit, de úgy megijed hogy leesik az ágyról. Nevetve segítem fel a lányt. De látván Dia lila foltjait elmúlik a jókedvem. Luke csak furcsán néz rám és Diára aki hirtelen lerántotta pólója alját. Közelebb lépve hozzá megölelem. Egy ideig így állunk, majd Dia elenged és Luke felé fordul.
-Gyere te majom.-tárja ki kezét.
Luke szó szerint úgy ugrándozva mint egy majom közelíti meg Diát. Én hátrébb lépek egy lépést. Luke szorosan megöleli lányt és fel is kapja. Szegény sziszegve a fájdalomtól kapálózik a föld felé. Luke óvatosan leteszi, majd kérdőn néz rá, utána rám. Dia megadóan sóhajt, majd újra felhúzza pólója alját. Luke össze szorított állkapocsal figyeli húgomat.
-Kinyírom azt a barmot!-sziszegi majd kiront a szobából.
Dia egyből utána indul. Hallom ahogy a dühös srác után kiállt. Én csak lefagyva állok a szoba közepén. Pár perc után eszmélek fel, mikor a név kántálása abba marad.

Luke szemszöge


Én kinyírom azt a barmot! Hogy merte ezt tenni Diával?! Lerohanva a lépcsőn, már ki is megyek a házból.
Csak Dia hangjára állok meg, de nem fordulok felé. A lány vékony karjait derekam köré fonja, így hátulról átölelve engem.
-Dia! Engedj el..-halkul el a hangom.
Dia lassan leveszi kezeit derekamról. Megfordulok és lenézek a lányra. Nem túl alacsony, de mellettem eltörpül. Hatalmas barna szemekkel néz rám, még levegőt venni is elfelejtek. Teljesen megbabonáz.
-Luke.-szólal meg Dia.
-Hmm?-nézek szemeibe.
-Kérlek, ne tegyél semmit...csak nekem lesz rosszabb..-suttogja idő közben lehajtott fejjel.
Álla alá nyúlok, ezzel felemelve fejét. Közelebb hajolok arcához, ő nem mozdul. Lassan ajkaira hajolok és megcsókolom. Először nem reagál, mikor feladnám észbe kap és vissza csókol. Arcára simítom hatalmas tenyerem, arca szinte elveszik kezem közt.
-Luke..-vál el ajkaimtól.
-Sajnálom én csak..én nem is tudom hogy mit képzeltem..-kezdek el mentegetőzni.
Nem szól semmit, csak ismét megölel.

Dia szemszöge


Már percek óta csak egymást ölelve állunk az utcán Luke-al.
-Na mizu gerlepár??-hallom meg Amy hangját.
Elengedem Lukeot és a mögöttük karba tett kézzel támaszkodó Nate-re és Amy-re nézek.
-Mit mondtál?-indulok meg futva Amy felé.
Felnevetek, teljesen bolond.
-Gerlepár.-ordítja, miközben előttem szalad.
Menekülőre fogta. Jól tette. Tudja hogy gyorsabban futok mint ő. Utána kapok, majdnem elkapva a vállát. Amit meg is bánok.

You & MeWhere stories live. Discover now