You & Me

Fortyfour

1 héttel később

Nate szemszöge

Egy kibaszott hét telt el, és még mindig nem ébredt fel. Egyáltalán nem mozdultam mellőle, csak akkor amikor már dolgozni kellett mennem. A háziorvosom két hetet leigazol nekem, nem lehetek elég hálás.
Ma zavart haza Luke. Nem akartam otthagyni őt, de nem volt más választásom. Az ágyamon ülök és csak nézek ki a fejemből. Minden az én hibám. Körbenézek a szobában. Minden szétdobálva és összetörve. Én voltam, nem sokkal azután hogy hazaértem.. a lábaim mellett ott fekszik egy kép. A kép. Üveggel a padló felé. Innen látom a kis feliratot rajta. "Csak akkor nyisd ki, ha elvesztetted az összes reményt!" Úgy érzem itt az ideje. Felveszem a földről, az üveg kitört belőle. Óvatosan szedem ki a hátulját, egy fehér boríték csúszik ki belőle. Feltépem a ragasztót és kezembe veszem a kis vékony papírt.

Szia! Valószínűleg ha ezt olvasod nagy a baj. Ne számít komoly lelki tanácsadásra, tudod hogy én nem az vagyok!

Elmosolyodom, bolond ez a lány..

Semmi fontosat nem akartam, csak annyit hogyha baj van, és fizikailag nem tudok melletted lenni, gondolj vissza arra a napra amikor a legboldogabbak voltunk, te és én. Nem nagy dolog, de sokat jelentett nekem. Mindig elmosolyodom amikor eszembe jut. Emlékszel még? Mennyit nevettünk, neves hát most is! Semmi sem lehet olyan borzalmas amit nem élnénk túl, hiszen nézd! Mennyi mindenen mentünk keresztül! De mi itt vagyunk egymásnak, valahogyan mindig! Szóval nem lesz semmi baj, mert szeretlek, és mindig is foglak! És ennél nincs erősebb dolog a világon, a testvéri szeretet mindennél többet ér. Tudom hogy nem ok nélkül olvasod most ezt.. menj a szobámba, nézz végig a falon, majd ülj az ablakomba. Nyisd ki és gyújts rá egy cigire, tudom tudom csak akkor dohányzol ha alkoholt iszol, de most tegyél kivételt. Nézz ki az ablakon. Látod? A szomszéd kutyáját ahogy boldogan játszik? Ahogy a madarak ágról ágra repülnek és dalolnak? Szép ugye? Tudod, mindig itt ültem amikor véget akartam vetni az egésznek. Amikor már nem éreztem kiutat a fájdalmamból, rengeteget ültem itt. És most itt ülsz te is.. de nem, nincs vége! Ahogy nekem sem volt, mert te mindig mellettem voltál, köszönöm! Szóval fel a fejjel, soha sincs vége!

Megállás nélkül vezetem újra és újra végig a szemem a sorokon. Kinézek az ablakon, a szomszéd kutyája tényleg ott játszik. És a madarak is ágról ágra repülnek. Gyönyörű. Annyira más így nézni a világot. Annyira más így gondolni rá.
-Szóval, te ennyi borzalom után is ilyen szépnek látod a világot?..-suttogom.
Körbe nézek a szobában. Milyen régen voltam itt bent. Megváltozott az egész. Át lett rendezve és rengeteg kép van a falon. A legtöbben Luke és ő van. A mi képeink külön vannak kirakva, köztük van az is amit nekem adott. Hogyan tudja ilyen gyönyörűen látni a világot ezek után is?..

Még mindig semmi. Újabb napok teltek el, de még mindig nem ébredt fel. Most egyedül vagyok vele,
-Tudod elolvastam a levelet.. mond meg nekem hogyan csinálod? Hogyan látod ilyen szépnek a világot?-simítok ki egy kósza tincset arcából.
Nyomok egy puszit a kézfejére és az ágyra hajtom a fejem.
-Nem tudom..-hallok egy halk hangot. Azonnal felkapom a fejem, de senki sincs a szobában, és Dia sem ébredt fel.
-Úgy tűnik már képzelődöm is..-motyogom magamnak.
Továbbra is Dia arcát figyelem, halványan elmosolyodik. Ez nem lehet igaz! Egy apró szorítást érzek a kezemen majd megpillantom gyönyörű szemeit. Felkelt! Elmosolyodik, és felém fordítja a fejét.
-Oh istenem..-a fejem lehajtom a kezére.
Elhagyja egy könnycsepp a szemem, de egyből észhez térek és azonnal szólok egy nővérnek.