You & Me

Nine

Luke felé nyújtom a dobozt, de nemet int.
Számba veszem a koporsószöget majd az öngyújtót hozzá emelve meggyújtom azt.
Szótlanul figyeli minden mozdulatom. Majd újra útnak indulunk, mostmár ténylegesen a park felé.

Sóhajtva dőlök az ágyamba, Luke pedig mellém. Hirtelen ugrik be valami, ezzel egy időben fel is pattanok. Luke érdeklődve figyeli minden mozdulatom.
A szekrényem aljában kezdek kutakodni míg meg nem érintem a hideg üveget.
-Ez az.-öklözök a levegőbe.
Majd hirtelen kiemelem a szekrény aljából az üveg vodkát ami még régebbről maradt ott.
-Kérsz?-fordulok Luke felé, de hiába.
Már régen az igazak álmát alussza.
-Hát úgy tűnik akkor egyedül iszom.-rántok vállat.
Felkapom a cigim, a telefonom és a vodkát, majd egy pléd társaságában az teraszra vonulok. Kibontva a vodkát, hatalmas kortyokban kezdem el meginni. Pár korty után annyira megárt hogy jobbnak látom ha elmegyek sétálni. A régi hídhoz megyek, felállok a szélére és el vissza kezdek el sétálgatni. El sem hiszem hogy régen mennyit gondolkodtam azon hogy egyszerűen csak leugrok innen. Akkor valahogy mégsem mertem felállni a híd szélére. Mielőtt elveszteném az egyensúlyom, valaki magához ránt. Ijedten kapom fel a fejem, azonnal megnyugszom hogy csak Luke az.
-Honnan tudtad hogy itt vagyok?-kérdezek rá arra ami a legjobban érdekel.
-Régen sok időt töltöttél itt, és valahogy éreztem hogy itt talállak, de akkor még nem csináltál ilyeneket.-komorodik el.
-Most sem akartam semmi rosszat csinálni.-mondom ki őszintén gondolatom.
-Inkább menjünk haza.-ásít egyet.
-Menjünk.-adom be derekam.
Nem mintha lenne más választásom. Pár perc alatt hazaérünk, tekintve hogy a híd nincs messze, nem is vártam több időt.
Az elmém nagyjából kitisztult, de még most sem mondanám magam józannak. A késő esti hideg levegő határozottan segít.

Újra arra kelek, mint úgy minden nap hogy Luke már nincs mellettem, de általában a szobából soha nem ér ki. Most mégis sikerült megszöknie. Felkapom a pólóját, amit természetesen fent hagyott, majd keresésére indulok. Lent a konyhában bukkanok rá. Amilyen hallkan csak tudok mögé osonok, majd hatalmas lendülettel csavarom kezeim dereka köré. Összerezzen a hirtelen érintéstől.
-Szia.-fordul meg ölelésemben.
-Szia. Mikor keltél fel?-mosolyodok el.
-Nem olyan régen, de ha nem engedsz el odaég a kaja.-nevet fel.
-Ch jól van!-fordulok sarkon.
Úgy teszek mint aki bevágta a hisztit és nagy léptekkel indulok vissza a szobámba, amíg valaki meg nem állít. Luke hirtelen fordít maga felé, felkap és a pultra tesz, maga mellé. Nyom egy puszit a számra és vissza fordul a rántottához. Nate lassan lépked be, már meg sem lepődik azon hogy a pult tetején ülök Luke pólójában.
-Kávét?-nyújtom felé a bögrém.
-Köszönöm.-mosolyodik el hálásan.
Ebben a pillanatban lép be anyám a konyhába.
-Dia szállj le a pultról, mi vagy te? Egy öt éves? És kérlek máshol kurvulj.-szól nekem.
Minden szó nélkül ugrok le a pultról, majd nagy ívben elkerülve anyámat sietek fel a szobámba. Egyből a fürdőmbe veszem az irányt, ledobom Luke pólóját és a fehérneműim majd beállok a víz alá. Már megint itt tartunk. Anyám megint ott csípett belém ahol csak tudott. Eddig észre sem vettem az arcomról lefolyó könnyeim. Erőteljesen törlöm le őket, de már késő. Szemeim már így is pirosak. Kilépve a fürdőből Lukekal találom szemben magam. Ahogy meglát felém indul és hatalmas karjaiban zár. Mellkasába fúrom a fejem és csak állunk ott.