You & Me

Twentynine

Újra hétfőn reggel van, most kivételesen még nem vagyok késésben. Viszont mondhatni harmadnapos vagyok. Végig ittam a hétvégét. Felkeltem Luke-ot és megvárom míg elhagyja a szobát. Gyorsan felöltözöm, kivasalom a hajam és nagyjából rendbe szedem a fejem. Felkapom a cuccom és elindulok le. Bemegyek a konyhában és öntök magamnak kávét, majd a teraszra megyek és rágyújtok. Sietve fogyasztom el ,,reggelim". Elmosom a bögrét, majd a srácok arcára puszit nyomok és elindulok a motoromért. Felülök és már indulok is, egy kicsit megint késésben vagyok. Viszonylag hamar a munkahelyemre érek, leparkolom a motort és be is megyek.
-Sziasztok!-köszönök mindenkinek.
Az első vendégem már itt is van, neki is állunk a munkának. Időközben lekerül rólam az ing, ezzel láttatni engedem a hegeket a testem felső részén. A vendégem és a munkatársaim is jól megnéznek. Nem láttak még hosszú ujjú nélkül. A varrás felénél járok éppen amikor nyílik az ajtó. Mindenki oda kapja tekintetét.
-Mit keresel itt? Iskolában kéne lenned.-szólok ridegen.
-Tudunk beszélni?-néz rám kiskutya szemekkel.
-Ezt még befejezem.-bicentek munkám felé.
Egy bólintást kapok válaszul, majd csendben befejezem a lány tetoválását. Amint végzek mindennel, újdonsült vendégem felé fordulok.
-Menjünk ki.-intek az ajtó felé.
Felkapom a cigis dobozom és elindulunk ki a szalon elé.
-Mit szeretnél Luke?-nézek rá pár perc után.
-Csak megbeszélni a hétvégét.-vállat ránt.
Ahhoz képest hogy milyen lazán mondta, látom rajta hogy nagyon is érdekli mi lesz velünk. Némán bólintok egyet hogy folytassa.
-Figyelj, én borzalmasan sajnálom azt ami történt! Csak veled akartam lenni, és nem is emlékszem hogyan történt az egész, lehet le sem feküdtem Lisaval! Legalábbis nagyon remélem hogy nem.. És sajnálom hogy nem szóltam hozzád, nem a te hibád, csak tudod borzalmasan féltem. Tudom hogyha piáról van szó, akkor tudsz inni, és minden egyes alkalommal félek hogy elveszítelek.. nem akarok nélküled élni..-húzza el a száját.
Csak némán bólintok és a számat rágom.
-Nem tudom mit mondjak. Tényleg nem haragszom, ahogy már tegnap este is mondtam. Én is hibáztam, méghozzá nem is kicsit. Inkább felejtsük el.-mosolyodom el.
Elé lépek majd ajkaira hajolok.
-Szeretlek!-néz szemeimbe.
-Én is szeretlek! Viszont neked suliban kéne lenned! Szóval indulás, most!-vigyorgok rá.
Egy puszit nyom ajkaimra majd el is indul, gyalog sincs messze, harmadik órára visszaér. Gondolom lyukas órája volt. Elszívom a cigim majd visszamegyek a szalonba. Kíváncsi szempárok fogadnak.
-Ki volt ez a szépfiú?-kérdezi először Anne.
-A barátom.-mosolyodom el.
-Ez a srác fiatalabb nálad?-húzza fel a szemöldökét Jane.
Némán megrázom a fejem és leülök a székembe.
-Akkor hogyhogy iskolába jár még?-ismét Anne szólal meg.
Mint valami kihallgatás.
-Végzős.-rántok vállat.
-Dehát te már befejezted nem?-néz rám Jane.
Felváltva faggatnak, szuper.
-Nem, kiíratkoztam.-suttogom.
Ha tovább faggatnak afelől hogy miért tettem, istenemre esküszöm nem állok jót magamért. Ezt valószínűleg ők is észrevették, így inkább csendben dolgozunk tovább. Nekik nemsokára vendég jön, én meg csak firkálok egy lapra, hátha lesz belőle valami értelmes. A következő vendégem majd háromnegyed óra múlva jön, addig is el kell foglalnom magam valamivel.

A nap folyamán még három vendégem volt. Éppen most indulok haza, a sisakot a fejemre teszem és már indulok is. Mivel átléptem a sebesség határokat így hamarabb hazaérek. Leparkolom a motort és a sisakot lerakom az előszobában a cipő tartóra.
-Luke? Nate?-kiabálok.
De választ nem kapok. Úgy tűnik egyedül vagyok.