You & Me

Twenty

-Hát boldog születésnapot nekem..-húzom meg az üveget még a bolt közepén.
Az átlátszó folyadék szétmarja a torkom, és kicsit meg is köhögtet. De per pillanat ez a legkisebb bajom. Csak most veszem észre hogy öklömből még mindig szivárog a vér. Szuper. Rajtam és az eladón kívül nincs más bent. Halkan suttogtam, ő mégis meghallotta.
-Miért így töltöd a születésnapod?-teszi fel hangosan kérdését.
-Nekem csak ez jutott.-rántok vállat.
-Sajnálom.-szólal meg kis idő múlva.
-Nem kell, tudja nincs ezzel semmi baj, most legalább jól leiszom magam, és hátha feladja a szívem.-fordulok felé.
-Tegeződjünk! Alig van köztük öt év.-mosolyodik el.
-Rendben.-rántok vállat ismét.
-Fél óra múlva leváltanak, nem vársz meg?-a szemem kétszeresére nő.
-Öhm akár megvárhatlak.-nevetek fel kínosan.
-Elárulod a neved?-könyököl a pultra.
-Dia, és a tiéd?-utánzom le.
-Martin.-mosolyodik el.
-Örvendek.-nyújtom felé jobb kezem.
-Úgyszint!-rázza meg kezem.
Felnevetek, majd meghúzom az üveget.
-Aranyos a nevetésed.-majdnem félrenyelem az előbb számba vett folyadékot.
-Naa, azért megfulladni nem kell.-nevet fel.
Martinnak igaza volt, tényleg egy fél órán belül érkezett a váltás. Idő közben lefertőtlenítettük a kezem, majd szereztem még egy üveg piát, és ketten nekivágtunk a sötét éjszakában. Amíg el nem fáradtunk.

-Basszus, mi a faszt csináltam?-fogom a fejem.
Majd szétmegy a fejem, és az sem segít a helyzeten hogy meztelenül fekszem Martin mellett.
-Bassza meg! A kurva életbe..-morgom.
Hangos szitkozódásomra a mellettem fekvő is felébred.
-Jó reggelt! Mi történt?-fogja meg a kezem Martin.
Kipattanok az ágyból és villámgyorsan kezdem magamra kapkodni a ruháim. Már mennék ki az ajtó, de valaki megragadja a kezem, ezzel visszatartva.
-Mi a baj?-néz a szemembe az említett.
-Nekem barátom van, és.. és.. basszus ezt nem magyarázom ki..-csuklok össze.
Forró könnyek kezdik el áztatni az arcom. Martin letérdel mellém, majd szorosan átölel. Csitítgat, de kevés sikerrel jár.
-Mostmár tényleg mennem kell..-állok fel.
Erősen törlöm le könnyeim, majd egy bólintás után kilépek az ajtón. Ahol Luke-al találom szemben magam. Az összes szín kiszökik az arcomból. Elsápadok és félek hogy a lábam bármelyik pillanatban cserben hagyhat.
-T..te mit keresel itt?-bámulok rá.
-Öhm itt lakik a nagybátyám.. de az jobb kérdés hogy te mit keresel itt?-bennem ragad a szó.
Felzokogok, a könnyeim kis patakokat formálva folynak le az arcomon. Luke azonnal mellettem terem és átkarol.
-Sajnálom..-nyögöm ki utoljára.
Borzalmas köhögésbe torkollik bocsánatkérésem. A kezem egyből szám elé kapom. Meleg folyadékot érzek meg a tenyeremben. Vér. Basszus. A hangos fuldoklásomra kinyílik a bejárati ajtó is. Martin aggódó tekintetével találom szemben magam. Azonnal tárcsázza a mentőket. Majd beszélni kezd hozzám, de nem figyelek rá. Csak Luke-on jár az eszem, és értetlen tekintetén. Nem érti hogy hogyan ismerhetem Martint.

Sajnálom hogy így elbasztam..