You & Me

Fortythree

Luke szemszöge

-Mi a franc történt?-húzom félre Natet a tömegből.
-Én.. olyan gyors volt minden, aztán már a földön feküdt..-motyogja.
-Elnézést! Ön Nate Hill?-áll meg mellettünk egy rendőr.
-Igen.-fordul felé.
-Velünk jönne egy kihallgatásra?-bicent az autó felé.
-Igen, de felvehetnék egy pólót?-kérdezi Nate.
A rendőr egy aprót bólint és vissza sétál a társaihoz. Nate mikor visszaér némán bólint majd a rendőr után indul.
-Menj Dia után, és is megyek majd.-mondja nekem.
Mindenkit hazaküldök, ami majdnem egy órába telt. Átöltözöm és összepakolok pár ruhát Diának is. Beülök a kocsiba és a kórház felé indulok.

Már három órája nincs semmi hír sem Nate sem pedig Dia felől. Egyre idegőrlőbb a várakozás. Leülök a műtő előtt lévő borzalmasan kényelmetlen műanyag székre. Előszedem a telefonom, lassan hajnali kettő. Szuper. Nate kócos hajjal csapzottan áll meg előttem.
-Van valami hír?-néz az ajtóra.
-Semmi.. három kicseszett órája senki sem jött ki onnan..-suttogom.
-Az én hibám, meg kellet volna mentenem.. nekem kéne odabent feküdnöm..-kezd el járkálni előttem.
Felállok és a vállára teszem jobb kezem, ezzel megállítva őt.
-Hé Nate! Nem a te hibád! Nem tehettél semmit!-nézek szemébe.
-De.. de az én hibám, el kell volna vállalnom azt a munkát amit apám akart.. minden az én hibám..-hajtja le fejét.
Egy könnycsepp esik le szemeiből, egyenesen a koszos csempére. Minden szó nélkül magamhoz ölelem. Percekig állunk így, a csendet csak Nate szipogása töri meg.
-Minden rendben lesz! Erős lány!-mosolyodom el.
Bár ezzel sokkal inkább magamat akartam nyugtatni, nem pedig Natet. Leülünk egymás mellé és nem szólunk többet. Mindketten a gondolatainkba merülve nézünk magunk elé.

Eltelt újabb fél óra, most lép ki az orvos a műtőből. Mind a ketten felpattanunk és a doktorhoz sietünk.
-Gondolom maguk a hozzátartozói a hölgynek!-néz ránk.
Mind a ketten csak bólintunk egyet.
-Szerencsére belső szervet nem ért a lövés. A belső vérzést sikeresen elállítottuk, a golyót kiszedtünk, és négy öltéssel összevartuk a sebet, egyenlőre stabil az állapota, úgy tűnik a kis hölgy túléli, nagyon erősen küzdött ő is és mi is az életéért.-veregeti meg Nate vállát.
A negyvenes éveiben járó férfi eléggé fáradtnak tűnik már. Megköszönjük, ő pedig egy bólintás kíséretében távozik. Pár perccel később egy nővér lép ki a szobából, majd utána Dia fakó arca jelenik meg egy hordágyon fekve. Egyből követni kezdjük, egy másik ajtóig, ahová bemegy a nővér és betolják Diát is. Az idős hölgy kilépve az ajtón felénk fordul.
-Pihennie kell, úgyhogy legyenek csendben, de bemehetnek!-mosolyodik el.
Arcán megjelenek a ráncok, vele sem volt túl kegyes az idő. Hamar eltűnik a szemünk elől, mi pedig belépünk az ajtón. És ott fekszik ő. Egy takaró alatt, kezéből csövek lógnak ki, és a bőre hófehér. Még így is gyönyörű.

Nate szemszöge

Egyből mellé lépek és, elsimítok egy tincset az arcából. Az én hibám hogy ő most itt fekszik. Nekem kéne itt lennem..
-Hogy mindig rosszkor vagy rossz helyen..-suttogom homlokára miközben puszit nyomok rá.
Percek telnek el mire megérzek egy kezet a vállamon.
-Menjünk haza, pihenned kell, reggel visszajövünk.-szólal meg Luke.
Némán bólintok, még egyszer ránézek Diára, végül mind a ketten elhagyjuk a szobát. Egy szót sem szólunk, fáradtak vagyunk és ezer gondolat van a fejünkben. Csoda hogy Luke nem okoz karambolt hazafelé, annyira elveszik a gondolatai között. Szinte hallom ahogy a fogaskerekek kattognak a fejében.
-Nate? Mi a franc történt?-kérdez rá.
Éppen leállította a motort, máris felém fordul. Egy fáradt sóhaj kíséretében kezdem el masszírozni halántékom.
-Apa, azt akarta hogy neki dolgozzak. Drogot kellett volna árusítanom, de nemet mondtam.. megjelent a bulin és megfenyegetett hogy megöl ha nem teszem amit mond.. azt a fegyvert eredetileg az én fejemnél tartotta.. de megjelent Dia, aki szokás szerint nem figyelt a szájára, de abban a pillanatban ahogy az az őrült ráfogta a fegyvert kikapcsolt az agyam. A következő pillanatban már csak arra emlékszem hogy Dia a földön fekszik, én pedig leütöm apánkat egy... fogalmam sincs mivel.. lesokkoltam.. érted? Segíthettem volna rajta! Sőt megakadályozhattam volna.. de egyszerűen teljesen lesokkoltam, és csak álltam ott.. az én hibám minden..-temetem kezembe arcomat.