You & Me

TwentyThree

мeɢιɴт ιтт vαɴ. ɴeм тáɢíт мellőleм, мιɴт eɢy árɴyéĸ, állαɴdóαɴ α ɴyoмoмвαɴ jár. вárнoɢyαɴ próвáloĸ ѕzαвαdυlɴι тőle, ɴeм eɴɢed. úɢy ĸöveт мιɴтнα мυѕzáj leɴɴe. нαd мυтαѕѕαм вe α ѕzoмorúѕáɢoм. állαɴdó veɴdéɢ ɴálαм. poɴт úɢy αнoɢy α ғélelмeм éѕ α depreѕѕzιóм ιѕ, α мαɢáɴyoмról ɴeм ιѕ вeѕzélve. álтαláвαɴ cѕeɴdeѕ мeɢғιɢyelőĸ, ĸιvéve α ѕzoмorúѕáɢoм, αĸι éjjel ɴαppαl мelleттeм vαɴ. állαɴdóαɴ вelepoғáтlαɴĸodιĸ éleтeмвeɴ, vérвelι вυɴĸó α тαɢ, de мéɢιѕcѕαĸ αz eɴyéм. ιɴcѕelĸedιĸ veleм éѕ α тöввιeĸĸel. α leɢroѕѕzαвв pιllαɴαтвαɴ roɴт ráм. мιɴтнα cѕαĸ тυdɴá мιĸor vαɢyoĸ α leɢѕeвezнeтőвв. вár éɴ ѕzíveѕeɴ eleɴɢedɴéм őĸeт, мιɴdιɢ vιѕѕzαjöɴɴeĸ. мιɴdιɢ α leɢroѕѕzαвв pιllαɴαтвαɴ. cѕαĸ őĸ vαɴɴαĸ мelleттeм αz éjѕzαĸα ѕöтéтéвeɴ, вár olyαɴĸor мéɢ ιjeѕzтőввeĸ. мιɴт α мeɢтeѕтeѕülт réмálмoĸ. ѕιĸíтαɴαĸ éѕ ĸιαвálɴαĸ. ĸíѕérтeɴeĸ ѕzüɴтeleɴ. ιjeѕzтőeɴ нαѕoɴlóαĸ. ɴeнéz eldöɴтeɴι нoɢy мιĸor ĸι jeleɴιĸ мeɢ. éѕ ezzel αz őrüleтвe ĸerɢeтɴeĸ.

"-Luke?.. Nate?.. Merre vagytok?-kiabálok.
Már órák óta bolyongok a házba. Sehol sem találok senkit. Mind elmentek, mintha itt sem lettek volna. Felszívódtak.
-Ne hagyjatok egyedül!..-ordítok fel hisztérikusan...

-Shh Dia.. Itt vagyok! Ez csak egy álom volt, nincs semmi baj.-ölel át Luke.
-Luke.. azt hittem hogy itthagytál..-zokogok fel.
-Soha nem hagynálak el! Még van dolgunk.-arca elsötétül, majd a fejemhez kap.
Egy hirtelen mozdulattal töri el nyakam."

Sikítva ébredek fel, levegő után kapkodva. Felhúzom térdeim és azokra hajtva a fejem dőlök előre, majd hátra, és abban reménykedem hogy ez hátha megnyugtat. Valahogy mégsem tűnik elégnek, rá van szükségem. De ő itthagyott tegnap, amit teljesen megértek. Csalódott bennem, mindenkinek csak egy nagy csalódás vagyok.
-Nincs semmi baj, ez csak egy rossz álom volt..-nyugtatom magam.
Hirtelen Nate ront be az ajtón, megijedek tőle. Leborulok az ágyról és beverem a fejem az éjjeliszekrény sarkába. Seggemre huppanva kapok a fejemhez. Vérzik, szuper. Nate sietve térdel mellém.
-Minden rendben Dia?-emel fel.
Menyasszonyi pózban visz végig a házon, a fürdőszobáig.
-Mondhatni egyben vagyok.-dünnyögöm.
Fejem mellkasára hajtom, lehetséges hogy összevérzem kicsit, de per pillanat ez érdekel a legkevésbé. Ő nem Luke.
-Nate..-szólok halkan.
-Mi az? Nagyon fáj?-kezd aggódni.
-Luke-ot, át tudod hívni? Szükségem van rá..-ez talán az előbbinél is halkabbra sikerült.
De Nate mégis meghallotta, mint mindig. Letesz a kád szélére és elmegy a telefonjáért. Miközben fejemről mossa le a vért, hívja Luke-ot. Pár pillanat múlva fel is veszi, és gondolom bele szól, de azt már nem hallom.
-Szia.-szól a telefonba testvérem.
-Igen van egy kis baj.-rám emeli szemeit.
Oh az a tekintet, a világ összes fájdalma beleszorult. Már nem tudok figyelni arra hogy mit beszél Nate.
-Nate..-rántom meg pólója alját.
Halk volt és erőtlen, nem is telt volna tőlem többre, hiszem a következő pillanatban a sötétség fogadott.

Lassan kezdtem nyitogatni a szemem, az első dolog amit megláttam Luke aggódó arca volt. Olyan szorosan bújtam karjai közzé, ahogy csak tudtam.
-Sajnálom hogy mindig csalódást okozok..-suttogom mellkasába.
Nem szól semmit, csak szorosabban ölel magához. Erre van most szükségem. Az ölelésére, az illatára, a puszijaira, rá van szükségem.