You & Me

Thirtytwo

Hiányzott már ez az érzés. Boldognak lenni. Kinyújtom a kezem és Luke-ot keresem. Nincs mellettem, biztos lent van. Kikelnék az ágyból, de nincs kedvem. Így csak egy fáradt nyögés közben, szorosan magamhoz ölelem a takarót és a fejem a párnába fúrom. Percekig fekszek így mozdulatlanul, míg a szerelmem be nem lép az ajtón. Azonnal rá kapom a fejem, aranyos ahogy egy tálcával egyensúlyozva próbálja becsukni az ajtót. Felkuncogok és a hátamra fordulok, de a takarót magammal húzom, és egyenes az arcom elé rakom. Luke hallhatóan lerakja a tálcát és besüllyed mellettem az ágy. Luke a derekamra ül és elhúzza arcom elől a takaróját így szembe találja magát a vigyorgó fejemmel.
-Hmm máris lecseréltél?-hajol közelebb arcomhoz.
-Lehetséges.-lesz még szélesebb mosolyom.
Csak egy morcos pillantást kapok válaszul, minden szó nélkül lehúzom magamhoz Luke-ot. Kezeit leengedi és teljes súlyával rám nehezedik. Megszakítva a csókunkat mosolyog rám.
-Gyere együnk.-szál le rólam.
Mind a ketten leülünk az ágyra és elénk rakja a tálcát. Ahogy meglátom a finom gőzölgő ételeket összefut a nyál a számban. Vigyorogva nyúlok egy palacsintáért.

-Túlságosan jól bánsz velem..-simítok Luke arcára.
Nevetve megrázza fejét, majd az enyémet inkább mellkasába fúrja.
-Tudtam hogy ronda vagyok, de hogy annyira hogy még látni sem akarsz.-bigyesztem le ajkaim.
-Bolond vagy!-emeli fel fejemet.
Egy csókot nyom ajkaimra majd vigyorogva néz rám.
-Mi az?-húzom fel a szemöldököm.
-Semmi, csak nagyon szeretlek. Remélem életem végéig velem leszel, nem tudom mihez kezdenék nélküled..-simít arcomra.
Szemeimbe könnyek szöknek és úgy nézek rá.
-Hé szívem! Ne sírj! Rosszat mondtam?-törli le a könnyeim.
-Az égvilágon semmi rosszat nem mondtál, ez csak.. egyszerűen soha nem hittem hogy valakit mégegyszer tudok ennyire szeretni..-hajtom le a fejem.
Újra eszembe jutott Chris.. az életemet adtam volna érte, de ő csak kihasznált aztán eldobott.. már nem fáj annyira mint akkor, de soha nem fog teljesen elmúlni a fájdalom..
-Mégegyszer?-emeli fel a fejem Luke.
Csak bólintok, veszek egy mély levegőt és belekezdek, ideje hogy mindent megtudjon rólam..
-Biztosan hallottál már Nate-től a rossz időszakomról..-csak bólint válaszként-nem csak azért volt mert apám elment.. tudod volt előtted valaki.. akiről még senkinek sem beszéltem.. Chris.. fiatal voltam és szerettem őt, nem láttam milyen ember valójában.. elhitette velem hogy ő is szeret engem, és én vak voltam.. mígnem egy este le akart feküdni velem.. de én még nem voltam készen erre és.. és ő..-elakadnak szavaim.
Zokogni kezdek és leszállok Lukeról. Az ágy szélére ülök, nem bírnék most a szemébe nézni..
-Ő megerőszakolt engem..-suttogom a végén..
A könnyeim némán folynak le az arcomon. Luke mellém ül és maga felé fordítja az arcomat.
-Szívem, kérlek ne sírj! Ennek már vége, és én itt vagyok neked hogy még a széltől is megóvjalak! Többé nem eshet bajod!-nyom csókot homlokomra.
Még jobban sírni kezdek és szorosan magamhoz ölelem. Tényleg nem érdemlem meg őt..
-Annyira de annyira szeretlek hogy azt már kifejezni sem tudom..-motyogom mellkasába.
Csak a hátamat simogatja amíg meg nem nyugszom.

3 hónappal később

Rettentően gyorsan telik az idő, már nyakunkon a karácsony. Időközben Natenek is lett barátnője, nem rajongom túlzottan a lányért, de ezt nem mondhatom meg drága testvéremnek. Ez lesz az első karácsonyunk anya nélkül. Nem mintha bármi is változna, talán még családiasabb lesz a légkör. Idő közben sikeresen leérettségizett mind a két jómadár. Bár készültek is rá nem is kicsit.