You & Me

Six

2 héttel később

Talán minden rendben lesz végre. Nate-el mindent megbeszéltünk. Már a suliból sem sok van. Amy viszont felszívódott, ami kicsit aggaszt. Na jó, nem kicsit. Nem veszi fel nekem a telefont és az üzeneteimre sem válaszol..

Már csak 3 nap és évzáró. Vége a tizediknek. Míg én tizenegyedikes, addig Nate és Luke pedig végzős lesz. Jó nekik, már csak egy évet kell kibírniuk. Elegem van a pletykákból, azt meg végképp utálom ahogy összesúgnak a hátam mögött. Ezt mind a múltkori eset miatt. Mi a francért kellett oda jönnöd Nate?
-Na jó, ebből elég!-kiáltok fel, a mögöttem összesúgó emberek miatt.
-Az életem nem egy telefon hogy beleszóljatok! Akadjatok le rólam és a bátyáimról!-kelek ki magamból.
-Hé Dia! Nyugodj meg!-teszi kezét Nate a vállamra.
Luke csak ott áll. Leveszem Nate kezét a vállamról, és tovább indulok. Ők ketten pedig utánam. Kilépek a suliból, igaz még lenne egy órám, de nem érdekel. Nate újra elkapja a vállam.
-Dia még van egy órád, nem most kéne hiányoznod, hidd el a tanárok rohadtul köcsögök és megjegyzik.-halkul el a végére.
Luke még mindig nem szól semmit. Én csak vállat rántok és újra elindulok. Luke mond valamit Natenek, majd utánam indul. A játszótérre megyek, és beleülök az egyik hintába. Luke pedig mellém, majd kis idő múlva rám néz, és megszólal.
-Szóval a bátyádnak tekintesz?!-emeli tekintetét újra előre.
-Luke..nem..vagyis..nem tudom..-halkul el hangom.
-Oh értem, szóval nem tudod? Ez mindent megmagyaráz.-háborodik fel.
-Most meg mi bajod?-nézek rá.
-Hogy nekem mi bajom? Az ég világon semmi!-emeli meg hangját.
-Aha, veszem észre..-suttogom.
-Nem hiszem el Dia! Már hónapok óta beléd vagyok esve! Basszus csókolóztunk! Szerinted miért csókoltalak meg? Mert sajnáltalak, vagy mit gondoltál?-áll fel mellőlem.
-Kibaszottul fogalmam sincs hogy mi miért történik körülöttem! Sajnálom hogy ennyire elbaszott vagyok!-emelem fel én is a hangom.
-Hé! Dia! Nem vagy elbaszott! Csodálatos vagy!-suttogja ajkaimra.
-Te döntöd el! Ha most megcsókolsz megteszek mindent azért hogy boldog legyél mellettem, viszont ha nem teszel semmit akkor békén hagylak.-ajánlja fel.
Kis hezitálás után nyomok egy puszit az arcára és megfogva a kezét húzni kezdem ki a parkból. Csak nagyokat pislogva szedi a lábait, hogy mellém érjen.
-Ez mi volt?-kérdezi kis idő múlva.
-Ez egy talán volt.-rántok vállat.
-És mit kezdjek a talánnal?-néz rám értetlenül.
-Amit akarsz, hozd ki belőle azt amit akarsz.-rántom meg újra vállaim.
-Hmm..-Luke arcán egy huncut mosoly terül el.
-Hülye vagy.-csapom mellkason, ezzel elengedve kezét.
Egyik kezével drámaian nyúl mellkasához, másikkal én kezem után kapva ragadja meg azt. Hamar hazaérünk, addigra a kis dráma királynő is kiszínészkedi magát.
-Most adj rá puszit!-mondja el huszadjára is.
Pont miközben belépünk az ajtón. Anyám furán néz ránk a nappaliból. Míg Luke megáll és köszön, én kicsúsztatom kezem, keze közül. Felmegyek az emeletre, nem foglalkozzva azzal hogy jön-e utánam valaki, vagy sem. Nate kilépve a szobájából, néz le rám.
-De akkor is adj rá puszit!-ér utol a nyávogó királynő.
-Nem kapsz puszit!-nevetek fel, majd berohanok a szobámba, Luke pedig utánam.
-Akarom tudni miről van szó?-szól utánam Nate.
-Nem hiszem!-kiabálok vissza.
Pont becsukom az ajtót Luke előtt, így ő neki csapódik annak, és hátra vágódik. Kinyitva az ajtót, felsegítem az előtte ülő barmot.
-Szerencsétlen vagy!-nevetem ki.