You & Me

Thirtythree

Végre megtaláltam a tökéletes ajándékot Lukenak. Rengeteget keresgéltem. A választásom egy ezüst karkötőre esett. A csatoló részébe bele vannak gravírozva a kezdőbetűink és a dátum amikor összejöttünk. Nem nagy dolog, de számomra mindennél fontosabb. Nate számára egy új pólót vettem a kedvenc bandája logójával ellátva, ha már ez előzőt elvettem tőle. Emlékszem egész nap veszekedett velem miatta, és mikor közöltem vele hogy már nem kapja vissza három napig nem szólt hozzám utána. Az emlék hatására felnevetek, ez a legszebb emlékem tizenhat éves koromból. Soha sem voltam ilyen boldog mint most, végre sínen van az életem, és úgy tűnik vonat sem jön már. Ekkor még nem láttam a következő vihart..

Holnap szenteste, éppen a szobámban vagyok, és eldugom a srácok ajándékát, újra. Naponta rejtem őket mindig máshová, mert állandóan csak azt kutatják. Olyanok mint a gyerekek. Luke holnap nálunk alszik, aztán én alszok náluk. Szilveszterkor pedig kötelező jelleggel házibuli lesz nálunk, bár a múltkori sem sikerült túl jól, de mégis belementem. A szekrényem alja tökéletes rejtekhelynek bizonyul így nem is keresek tovább. Bezárva szekrényemet, megindulok le a konyhába. Ahogy leérek Nate fogad az ajtóban, két szatyorral a kezében. Fogadjunk hogy az egyik tele van piával míg a másikban egy-két ehető dolog van. Ha nem főznék chipsen és mirelit pizzán élne ez a jó gyermek. Sejtésem beigazolódott mikor az egyik zacskó hangosan koppanva ér földet, Nate cseppet sem óvatos mozdulata miatt. Nem vártam mást drága egyetlen testvéremtől. Kipakolunk mindent a szatyrokból, majd Natet beállítom krumplit hámozni. Közös megegyezés alapján úgy döntöttünk hogy elég lesz vacsorára egy kis törtkrumpli és fasírt. Nate oda rakja főni a krumplit míg én nekiállok kisütni a fagyasztott fasírtokat. Az utolsót szedem ki mikor az visszaesik az olajba ezzel felcsapva a forró folyadékot a kezemre.
-Szuper..-morgom az orrom alatt.
Elzárom a gázt és egyből a víz alá dugom már hólyagos kezemet. Sokat nem segít a helyzeten, de legalább megpróbáltam.
-Nate, gyere enni!-ordítom el magam.
Mind a ketten kiszedjük az adagunkat és némán enni kezdünk. Nem kínos a csend, legalábbis számomra nem.
-Jól vagy?-néz kezemre Nate.
-Persze, hisz ez semmiség.-mosolyodom el.
-Mit vettél Lukenak?-vált témát egy bólintás után.
-Majd holnap meglátod, nem árulom el mert ritka sunyik tudtok lenni ha ajándékról van szó.-nevetek fel.

Kómás fejjel mászok ki az ágyból, érzem hogy ez nem az én napom lesz. A kezem talán még jobban fáj mint tegnap, de semmi gond, csak pozitívan. Egyből megtámadom a kávégépet ahogy a konyhába érek. Szerencsére van lefőzve kávé. Talán ha Nate kedves lesz a nap folyamán, meghagyom az életet. Az említett személy éppen ebben a pillanatban sétál le a lépcsőn.
-Szarul nézel ki.-néz rám röhögve.
-Köszi..-motyogom orrom alatt.
Vigyorogva bólint egyet majd a hűtőben kezd kutakodni.
-Hogy a francba lehet neked ilyen jókedved?-nézek rá felhúzott szemöldökkel.
-Nem tudom, mármint tök szomorúnak kéne lennem mert ez az első karácsonyunk anya nélkül, de valahogy nem megy, csak örülök annak hogy ezt az időszakot is átvészeltük és végre minden rendben.-tör rá őszinteség roham.
-Értem.-elmosolyodom.
Ez a bolond mindig képes jobb kedvre deríteni. Mosolyogva megrázom a fejem majd elmegyek Nate mögött aki még mindig a hűtőben kutakodik. Egy bitang nagyot rávágok a hátára majd röhögve felsietek a szobámba, még véletlenül sem megvárva a dühös ötévest mögöttem. Túlságosan üresek lennének a napjaim nélküle..