You & Me

Twelve

Nate dühös szemekkel néz rám miközben húga kezét fogja.
-Miért nem vigyáztál rá?-sziszegi fogai között.
-Nem az ő hibája Nate. Én csak inni akartam, de leejtettem a poharat.-véd meg Dia.
-Luke segített leápolni.-teszi hozzá halkan.
Testvére egy szót sem szól, elengedi húga sérült kezét majd a konyhába megy.
-Utána megyek, menj fel és pihenj egy kicsit.-nyomok puszit Dia feje tetejére.
Bólint egy aprót, majd elindul az emeletre, én pedig a konyhába. De mielőtt eltűnhetne rácsapok egy aprót a kerek fenekére. Csúnyán néz rám, de tovább megy. Befordulok a konyhába, Nate a pultnak támaszkodva áll. A padlót bámulja, érkezésemre emeli fel csak a tekintetét. Hirtelen vált dühösre arckifejezése.
-Egy dolgod lett volna! Mégpedig az hogy vigyázz rá! De te még ezt sem tudod megcsinálni! Nem veszíthetem el őt is!-lép közelebb miközben a mellkasomra bök.
-Nem az én hibám volt!-emelem fel kicsit a hangom.
Minden szó nélkül behúz egyet. Hirtelen meglepődöm, hiszen nem az én hibám volt. Én sem tudom mindentől megóvni.
-Ne engem hibáztass! Nem tudom még a széltől is megóvni! Ha tehetném mindentől megvédném, de nem tudom! Szóval ne veszekedj velem, mikor cseszettül nem az én hibám volt!-szűröm fogaim közt.
Minden további szó nélkül megfordulok és az emeletre indulok. Út közben kitapintom bedagadni készülő szemem. Felszisszenek.
-Szuper, ez be fog kékülni.-morgom az orrom alatt.
Nem kell sok idő és már Dia szobájában vagyok. Az említett ahogy meglát felém siet.
-Mi történt?-ér hozzá arcom már valószínűleg lila részéhez.
-Csak Nate, kicsit felkapta a vizet.-húzom el fejem.
-Hozok jeget.-indul meg az ajtó felé.
-Nem kell, ezen már úgysem segít. Inkább pihenjünk kicsit.-mosolyodom el.
Elkapom a kezét és az ágy felé húzom. Elterülök, majd Diát is magamra rántom. Amilyen szorosan csak tudom magamhoz ölelem.
-Szeretlek.-nyomok puszit feje búbjára.
-Én is szeretlek Luke.-mosolyodik el.
Felemeli fejét és egy apró csókot nyom számra, majd vissza fekszik mellkasomra.

Este tíz óra van. Dia már egy ideje csak csendben szuszog a mellkasomon. Már mindenem zsibbad és fáj a kényelmetlen póztól, de nincs olyan isten hogy megmozduljak. Dia végre nyugodt, igazán ráfér a pihenés. Hiszen már napok óta alig aludt, de ki tudja mióta van ez így. Őt ismerve, valószínűleg már hetek, sőt hónapok óta nem alszik rendesen. Lehet könnyebb lenne ha én is elaludnék, de ez ilyen pózban lehetetlennek bizonyul. Úgy tűnik kénytelen leszek kimászni Dia alól. Nagyon lassan és óvatosan csúszok ki alóla. Sikerül kijutnom a szobából minden hang nélkül. Megindulok a konyhába, pár percbe bele telik mire megtalálom. Felkapcsolom a villanyt, meglepetésemre nem találom magam egyedül. Nate a pultnál ül egy pohár vízzel a kezében.
-Hé, minden rendben?-teszem vállára kezem.
-Nem, semmi sincs rendben..-hajtja le fejét.
-Mi történt?-kérdezek rá.
-...