You & Me

Thirtyseven

Három napja vagyok Lukenál. Holnap lesz szilveszter. Természetesen meg vagyunk hívva Nate bulijára, vagyis csak Luke. Viszont ő nem hajlandó elmenni nélkülem, szóval hívatlanul odaállítok a saját házamba.

Éppen hozzánk sétálunk, direkt hamarabb jövünk hogy segítsünk Natenek, meg nekem is rendbe kell szednem magam. Ahogy belépünk a házba csend fogad. Sokat nem foglalkozom vele, egyenesen a szobámba veszem az irányt, még van 2 óra a vendégek érkezéséig. Elkezdek készülődni, Luke pedig Nate keresésére indul. Összeszedek mindent amire szükségem lehet, elmegyek a fürdőbe és lezuhanyzom. Felöltözve lépek ki a fürdőből és röhögés üti meg a fülem. Úgy tűnik a srácok jól elvannak. Belépek a szobámba és egyből az egész alakos tükörbe nézek. Úgy érzem jó ruhát választottam.

Előszedem a smink készletem és megcsinálom a sminkem, egy viszonylag sötét árnyalatot választottam, mint mindig.

A hajamat egyszerű csak kivasalom, most sem kedvem sem pedig időm nincs hullámokat varázsolni bele. Utoljára belenézek a tükörbe és elindulok a nappaliba. Régen soha nem öltözködtem így, vagyis de, csak nem ilyen sűrűn. Amióta nem járok abba a pokolba több önbizalmam lett. Három személyes társaság fogad odalent, Luke, a bátyám és a kis ribanca. Köszönök nekik majd a konyhába megyek. Éppen az alkohol készletet nézem át mikor hallom hogy valaki mögém lép.
-Remélem tudod hogy a bátyád már az enyém!-suttogja a fülembe Rose.
Szépen lassan felé fordulok, pár centivel magasabb nálam, de csak a magassarkúja miatt. Esne el és törné ki a nyakát.
-Drágám, nagy tévedésben élsz ha azt hiszed hogy ezzel bármit is elérsz, tehetsz bármit. Ugyanúgy egy álszent kis ribanc maradsz!-vigyorgok a képébe.
Még mindig látszik egy kicsit a szeme alatt lévő folt amit még én adtam neki. Minden szó nélkül behúz nekem egyet, majd hátat fordítva nekem kisiet a konyhából. A szemem lilulni környéke lilulni kezd, és ahogy hozzá érek fáj is. Egyből a nappaliba indulok hogy megfolytsam azt a retkes ribancot. Huh de fel tudja baszni az agyam. A kanapén ül szorosan Nate mellett. Nem foglalkozva bátyámmal Rose arcába hajolok.
-Azt hiszed drágám hogy ezt megúszod?-mutatok szememre.
-Nem tudom miről beszélsz, de elég szánalmas hogy behúzol magadnak egyet csak azért hogy rám fogd.-mosolyodik el.
-Áh tényleg? Ez elég érdekes, akkor mit keres a szemfestékem az öklödön?-kapom el kezét.
Hirtelen megdermed, azon gondolkozik hogyan vághatná ki magát ebből a helyzetből. Viszont némasága épp elég árulkodó. Felrántom a kanapéról és az ajtó felé lököm.
-Takarodj innen!-sziszegem fogaim között.
-Nem rakhatsz ki a házból! Akkor megyek el ha Nate azt mondja!-néz tervéremre.
Istenre esküszöm ha most nem áll mellettem én megfolytom.
-Mire vársz még, indulj kifelé!-bicent az ajtó felé Nate.
Rose dühösen kiviharzik és becsapja maga után az ajtót. A srácokhoz fordulok akik az arcomat nézik.
-Szerencséje hogy nem adtam neki vissza!-vigyorodom el.
Mondatomat meghallva ők is elmosolyodnak.
-Te bolond vagy.-rázza meg fejét Nate még mindig mosolyogva.
-Hát csak kiállok magamért, ha már valaki annyira vak és nem veszi észre hogy mit művelnek velem.-rántom meg a vállam.
-Sajnálom!-néz rám Nate.
Csak mosolyogva legyintek egyet és visszamegyek a konyhába. Nincs értelme megpróbálnom eltüntetni a monoklit a szemem alól, nincs olyan alapozó ami ezen segíthetne.