You & Me

Twentyfive

Egy újabb rémálom. Hirtelen ülök fel az ágyamon. Luke pedig velem együtt riad fel. Szinte azonnal magához húz, így még jobban zokogni kezdek.
-Shh.. semmi baj ez csak egy állom volt.-puszil hajamba.
Szépen lassan visszafekszünk, és én is már csak szipogok néha egyet kettőt.
-Elmeséled hogy mit álmodtál?-simít végig arcomon.
Csendben bólintok, pár percig még némán figyelem arcát, majd hozzá kezdek.
-Tudod, kérdezted hogy honnan tanultam meg jól szopni..-suttogom.
Egy bólintást kapok válaszol, majd lehajtom a fejem.
-Tudod C..C..-dadogok.
Egyszerűen nem tudom kimondani a nevét.
-Ő kényszerített rá.. és a végére már egészen belejöttem, és hosszú idő után újra álmodtam az egészet.. igazából még a gondolatától is undorodom.. de láttam hogy mennyire jó volt neked, így már nekem sem volt olyan rossz élmény..te nem vagy velem erőszakos..-pillantok rá egy hirtelen mozdulattal.
Nem tudom sokáig nézni az arcát, félek hogy megutál..
-Ó szívem, miattam nem kellett volna ezt tenned.-húz magához.
Minden válasz nélkül bújok jobban mellkasába.

-Mennyi az idő?-emelem fel a fejem.
-Háromnegyed hat.-nyom újra és újra puszit arcomra.
-Végig aludtunk az egész napot?-lepődöm meg.
-Igen, alig használtuk ki a fű hatását.-vigyorodik el.
-Hmm lesz még rá lehetőségünk nyugi.-nézek rá mellkasáról felemelve a fejem.
Nyomok egy csókot ajkaira, és felülök.
-Éhes vagyok.-kelek ki az ágyból.
Úgy ahogy vagyok, egy hatalmas pólóban és egy bugyiban baktatok le a lépcsőn, Luke pedig utánam. Leérve felülök a konyhapultra, drága párom pedig a lábam közé férkőzik.
-Cukorborsóm, éhes vagyok.-vigyorodok el.
Ez igazából most jutott eszembe és kíváncsi voltam Luke reakciójára. Nagyra nyílt szemekkel néz rám még mindig. 
-Cukorborsó? Ez hogy jutott eszedbe?-nevet fel.
Egyszerűen csak vállat rántok. Órákig tudnám még nézni, de megcsörren a telefonom. Leszállok a pultról és felsietek a szobámba. A főnököm hív.
-Szia.-köszönök neki.
Egy harmincas éveiben járó férfi, borzasztóan kedves és még jól is néz ki. Semmi pénzért nem cserélném le Luke-ot.
-Szia, csak azért hívlak, mert van egy üresedés abban a szalonban ahol élsz, és hétfőtől kezdhetnél ott, könnyebb lenne neked is.-elmosolyodom.
-Igen, könnyebb lenne. Köszönöm, akkor hétfőn már itt kezdek.-mosolyodom el.
-Megbeszéltük, majd hétfőn bemegyek és átviszek pár cuccot, na további szép estét, szia.-köszön el.
-Rendben, szia.-teszem le a készüléket.
A telefonom otthagyva indulok vissza a konyhában. Luke ebben a pillanatban teszi le a tányérokat az asztalra.
-Na ki volt az?-lép elém.
-Az főnököm, hétfőn az itteni szalonban kezdek, nem kell elköltöznöm.-vigyorgok rá.
Lábujjhegyre állok és csókot nyomok szájára. Megfogom a két tányért és kiindulok a teraszra. Bólintok egyet és megállok az egyik szék előtt. Luke minden szó nélkül leül, én pedig az ölében foglalok helyett. Így fogyasztjuk el a reggelit, majd rágyújtunk és nézzük a lemenő napot. Már csak két napom van itthon. Nyugodtan veszem a levegőt, hosszú idő óta végre először úgy érzem hogy minden rendben.
-Nem iszunk valamit?-nézek Lukera.
-Nem Dia, nem akarom hogy bajod essen.-simít arcomra kezével.
-Nem lesz semmi bajom, ígérem.-előveszem legaranyosabb mosolyom.
Luke minden szó nélkül feláll velem együtt és a konyhába megy. Lerak a hűtő elé, tudja hogy én jól választok. Sok választék nincs, egy kis vodka van, whisky meg bor.
-Van itthon kóla?-nézek Lukera a hűtőből.
-Van.-emeli fel a tárgyat.
-Akkor Whisky-kóla lesz.-vigyorgok rá.
Páromtól csak néma bólintást kapok. Még jó hogy mindig van jégkocka a fagyasztóban. Előveszek két poharat és mindent összeöntök, teszek pár jégkockát és citrom karikát a poharakba, ezzel késznek nyilvánítom az italt.