You & Me

Fortyone

2 héttel később

Az idő elég gyorsan telik, péntek van, és lassan már átlépünk májusba. Nemrég szedték le a gipszet a kezemről. Újra tudok rendesen dolgozni. Lassan itt van Nate születésnapja, és szokás szerint tanácstalan vagyok ajándék téren. Bár úgy is kitalálok valamit.

Tökéletes! Nézek újra a kezemben tartott zacskóra. Holnap lesz Nate születésnapja, és megvan a tökéletes ajándék. A kis tasakban egy képkeret van, benne az utolsó közös képünkel amin még átlagosan néztem ki. A keret hátuljára rá van írva hogy "Csak akkor nyisd ki, ha elvesztetted az összes reményt!". A kép mögött egy levél van, tőlem, nemrégen csúsztattam bele.
Egy csodálatos nap volt. Én tizenöt, míg Nate tizenhat éves volt. A képet pedig Luke készítette. A nyolcadik utáni nyáron készült. Akkor még minden rendben volt, aztán felkerültem gimibe. Nate hanyagolni kezdett, engem pedig kiszemeltek, és bántottak. Valahogy mégis hálás vagyok azért a napért. Egy olyan emléket kaptam amit sosem felejtek el. Mégpedig azt, hogy legyünk bárhol, bármennyire távol egymástól, mindig számíthatunk a másikra. Ha csak egy napra is, de én voltam a világ legboldogabb embere. Akkor olyan közel voltunk egymáshoz, mint még soha. Elmentünk a tengerpartra, egész délelőtt hülyültünk. Megebédeltünk és sétáltunk, késő délután pedig a vidámparkban mentünk. Minden hülyeséget kipróbáltunk, este pedig kint sátraztunk az erdő mélyén, már akkor is szerettem a természetet. Eddigi életem legjobb napja volt, a tizenötödik születésnapom. Azóta sem volt mégegy ilyen..
Előveszek egy szál cigit, akaratlanul is végignézve tetovált kezemen és kék hajam végén. Mi lett abból a lányból azon a képen?..

Letörlöm az utolsó könnycseppet is az arcomról, és mosolyogva lépek be a házba. Leveszem a cipőm és a nappaliba indulok ahol a két srác játszik az Xbox-on.
-Sziasztok!-nyomok egy-egy puszit arcukra.
-Szia!-köszönnek egyszerre.
Felmegyek a szobámba és lerakom Nate ajándékát az íróasztalomra. Átöltözöm kényelmesebb ruhába és nekiállok vacsorát csinálni.

Már este nyolc óra is elmúlt, Luke nemrég ment haza, a szülei beszélni akarnak vele valamiről. Átmegyek Nate szobájába és leülök mellé, óvatosan elé teszem az ajándék zacskót.
-Igaz csak holnap lesz a születésnapod, de holnap a bulira koncentrálunk úgy is. Szóval így előre kívánok neked boldog születésnapot, remélem tetszeni fog!-mosolyodom el.
Rám néz majd kiveszi a kis képkeretet a zacskóból, én pedig beszélni kezdek.
-Tudod, az volt életem egyik legjobb napja, és csak reménykedem benne hogy neked is annyit jelentett mint nekem. Ez a kedvenc közös képünk, nézd milyen boldogok voltunk!-halkul el hangom.

Nate szemszöge

Elmosolyodom. Hazudnék ha azt mondanám hogy nem gyűlnek könnyek a szemembe.
-Szeretem ezt a képet, és azt a napot is imádtam. Soha nem felejtem el mennyit nevettünk azon a napon! Istenem milyen boldogok voltunk! Ennél jobb ajándékot nem is adhattál volna. Köszönöm!-ölelem magamhoz húgom.
-Tudom hogy nem mondom sűrűn, de szeretlek!-szorít magához.
-Én is szeretlek törpe!-nyomok puszit homlokára.
Dia feláll és kisétál az ajtón, állítása szerint tusolni megy. Tovább nézem a kezeim között tartott képet. Pár perc bambulás után megfordítom.
-Csak akkor nyisd ki, ha elvesztetted az összes reményt!-olvasom fel a hátulján lévő betűket.
-Csak akkor!-nevet fel Dia.
Az egyik pólómban és egy rövidnadrágban áll az ajtónak támaszkodva. Némán bólintok, és a képet az éjjeliszekrényemre teszem. Dia minden szó nélkül bemászik az ágyamba és a nyakáig húzza takaróm. Hatalmas szemekkel néz rám.
-Rendben, maradhatsz.-nevetek fel.
Lekapcsolom a villanyt és bebújok Dia mellé. Elkezd ölelgetni, mire nevetni kezdek. Nem tudom mit kezdenék a húgom nélkül..