You & Me

Four

Hirtelen az oldalamhoz kapok.
-Ahh az oldalam.-nyögök fel.
Előre hajolva szorítok rá oldalamra. Mindenki mellettem terem. Nate előttem guggol és beszél hozzám. Próbálok figyelni rá.
-Dia! Mi a baj?-fogja meg arcom.
Lassan kiegyenesedek, de továbbra is az oldalam markolom. Luke, egy hirtelen ötlettől vezérelve felkap menyasszony pózba és megindul be a házba velem.
-Hé! Járni még tudok!-kezdem el felháborodottan ütni a mellkasát.
Ettől viszont újra éles fájdalom nyilal oldalamba. Össze szorított fogakkal mélyesztem körmeim tenyereimbe. Sikeresen felsértve azokat. A vörös folyadék lassan kezd el szivárogni a sebből. Luke lerak az ágyamra és mellém ül, majd letörli a vért kezeimről.
-Jól vagy?-tűr el egy tincset az arcomból.
-Úgy nézek ki, mint aki jól van?-nevetem el magam kínomban.
-Igazából.. Mindig úgy nézel ki, állandóan mosolyogsz.. Soha nem tudom eldönteni hogy mit érzel.-suttogja maga elé nézve.
-Azt akarod tudni hogy hogyan vagyok?-nézek rá össze ráncolt szemöldökel.
Rám nézve bólint egyet.
-Hát így vagyok. Egyfolytában így vagyok..-mosolyodom el, könnyes szemekkel.
Majd mosolyom hirtelen eltűnik, és könnyeim megindulnak lefolyni az arcomon.
-Miért nem mondtad soha?-fogja meg arcom, letörölve egy könnycseppet a mutató ujjával.
-Miért mondjam? Nem lesz jobb.-sóhajtok.
-De talán ha beszélnél ró...-belefolytom a szót.
-Az életben vannak olyan események, amik után már nem tudsz az lenni, aki a történtek előtt voltál. Örökre megváltoztatják a nézőpontodat. És erről hiába beszélsz! Nem segít!-mondatom végére lenézek kezemre.
Pulcsim ujja kicsit felgyűrődött. Luke szeme is levándoról kezeimre. Megfogja csuklóm és felhúza pulcsim ujját. Elképedve nézi a hegeket és a friss vágásokat kezemen. Majd nyel egy nagyot, puszit nyom kezemre majd össze fűzi ujjainkat.
-Ne csináld ezt többet kérlek..-suttogja könyörgően a szemembe nézve.

A tesód soha nem mondja hogy szeret, de mindentől megvéd a világon.. Na igen, már ha Nate nem szarna le a suliban. Otthon az az álom tesó aki imád, én is szeretem őt. Viszont itt, ahol igazán kéne a segítsége, tudomást sem vesz rólam. Szóval Nate-el a suliban újra nem beszélünk. Lecsengett a sok pletyka és el lettem felejtve a suliban. Legalábbis Nate részéről. Luke, pedig hát Luke. Szédíti szünetekben a kurvákat a folyosón, esetleg a tantermekben . De netalántán, ha véletlenül van egy szabad szünete benéz hozzám a terembe. Ismét nem járok ki szünetre, még nagy szünetre sem enni. Igazából a kaja bevitelem az utóbbi időben szinte nullára csökkent. Ha Luke hoz be enni akkor azt belém erőlteti és kb ennyi. Vissza tért majdnem minden a régi kerékvágásba. A fekete hosszú ruha, a friss és régi sebek, a bántalmazás. A testemen újra éktelenkedik pár lilás folt. A fiúk semmit sem tudnak róla. Nem is baj, úgy sem tennének semmit, vagy ha mégis, én jönnék ki belőle rosszul.

Igyekszem elszabadulni a fogva tartó kezet közül, úgy érzem ma sem úszom meg..