You & Me

Seventeen

Luke szemszöge

Nate-el már egy ideje csak egymás mellett ülünk, és bámulunk a szoba egyik sarkába. Egy dolog viszont nem hagy nyugodni.
-Hogy értetted hogy már megint?-vonom kérdőre Nate-et.
-Amikor apa elment, Dia összeomlott. És ezt az esetet már eljátszottuk akkor is. Csak akkor ennél még tovább ment. Azért fájt múltkor az oldala. Abban az időszakban rengeteget ivott alkoholt és mellé energiaitalt vagy esetleg kávét. Kikészült a szíve. Majdnem feladta a szolgálatot. Ezért sem kávézik, csak nagyon ritkán. Eléggé instabil a szervezete. Szóval soha ne hagyd hogy túl sokat kávézzon, vagy esetleg túl sok alkoholt igyon. Az akár meg is ölheti.-fejezi be a mondandóját Nate.
Csak halkan emésztem a hallottakat.
-Basszus.-morranok fel.
Megindulok Dia szobájába, Nate meg utánam.
-Mi az?-értetlenkedik.
-Dia szekrényében van egy csomó alkohol..-szedem a lábam.
Bombaként robbanunk be a szobába.
Dia a földön fekszik, kezeiben üres üvegekkel, eszméletlen. Hirtelen cselekszem. Letérdelek Dia elé és ledugom az ujjam a torkán. Ezzel hányásra bírva őt. Most nincs időnk megvárni a mentőket. Dia öklendezve tér magához, szinte azonnal kiadja gyomra tartalmát. Majd visszaborul karjaimba. Nagyokat pislogva néz rám, majd lehajtja a fejét. Felemelem a földről és az ágyra teszem.
-Maradj itt vele, hozok felmosót és összetakarítom.-szól nekem Nate.
Csak bólintok egyet majd eltűrök egy tincset Dia arcából.
-Miért csináltad ezt szerelmem?-hajolok le hozzá.
-Én csak..nem bírom tovább Luke..-zokog fel.
-Shh.. nincs semmi baj.-csitítgatom.
Szorosan az ölelésembe vonom. A válla rázkódik és mint egy kiszáradhatatlan patak, csorognak könnyei. Nate visszatér, és gondosan feltakarít mindent. Kiviszi a piszkos dolgokat, majd visszajön hozzánk. Leül Dia másik oldalára, és hátára simítja kezét.
-Pihenned kéne Dia.-suttogja halkan.
A lány csak lassan bólint. A hátára fekszik és mind a kettőnket maga mellé ránt.
-Ne hagyjatok itt..!-kérlel.
-Eszünkbe sem jutott volna itthagyni téged.-felelem.
Dia kényelembe helyezi magát. Mindkettőnk kezét átlöki derekán és kényelmes belesüpped a párnáiba. Perceken belül elalszik. Őt Nate követi, végül pedig én.

Dia szemszöge

Nate már nincs mellettem. Pedig megesküdnék rá hogy ő is elaludt velünk.  Luke is felébred mocorgásomra. Közelebb von magához, és puszit hint nyakamra.
-Szia.-szólok halkan.
-Szia.-mosolyodik el.
-Mennyi az idő?-fordulok a hátamra.
-Öhm éjjel negyed egy.-nézi meg telefonját.
-Éhes vagyok.-szólalok meg kis idő múlva.
-Menjünk le enni, gyere.-ül fel.
Megfogja a kezem majd nekem is segít kimászni az ágyból. A konyhában egy eléggé nyúzott Nate fogad minket. Leülök vele szembe, míg Luke nekiáll szendvicset készíteni. Letesz elém és Nate elé is kettőt, viszont magának nem csinált.
-Nekem ez sok lesz.-nézek rá hatalmas szemekkel.
-Nem baj, annyit egyél amennyi csak jólesik.-ül le mellénk.
Nate megköszöni a két szendvicset, majd azok társaságában felindul a szobájába. Ketten maradunk Luke-al. Hozzáfogok az egyik szendvicshez, meg is eszem, de a másodikra rá sem nézek. Egyszerűen csak Luke elé tolom. Tudom hogy a kis sunyi direkt csinált nekem kettőt. Megvárta amíg jóllakok majd a maradékot megeszi ő.