You & Me

Fortynine

-Óvatosan felültetlek, Luke a hátadra teszi a törölközőt, te meg addig próbálsz velem lélegezni, rendben?-hadarja el gyorsan.
Fel sem bírom fogni hogy mit mond, de egy apró bólintással jelzem hogy úgymond felfogtam. Minden történik a saját mondján, mint már nem egyszer, de valahogy egyszerűen esélyem sincs felfogni. Most nincs.

Bő fél óra múlva térek igazán magamhoz csak, mind a két fiú aggódó szemekkel vizslat engem.
-Mi történt?-kérdezem bágyadt tekintettel.
-Úgymond rohamod volt..-motyogja Luke.
-Még ennyi alkalom után is nagyon megijesztettél!..-fogja meg a kezem.
-Sajnálom..-nevetek fel kínosan.
-Hogy érzed magad?-simít arcomra Luke kicsit már éberebben.
-Egészen jól, köszönöm!-puszit nyomok mindkettő srác arcára.
Óvatosan felkelek az ágyról és elindulok lefelé a konyhába. Célom különösebben nincs, max egy pohár vizet iszom. Amint meglátom a cigim ezt az ötletet inkább el is vetem, felkapva a dobozt a terasz felé indulok. Ahogy rágyújtok Nate jelenik meg mellettem.
-Neked az most nagyon nem kéne!-szól rám.
-Tudom, de muszáj..-szívok egyet.
-Az előbb majdnem megfulladtál a kezeim közt!-dorgál meg.
-Sajnálom! Nem én akartam ezt!-nézek el mellette.

Nate szemszöge

Éppen azt beszéltük Luke-al hogy meg akarja kérni a húgom kezét, aminek természetesen örülök, mert mióta vele van ez az idióta azóta sokat javult az állapota. Egy erőtlen kiáltás csapja meg a fülünket, egyből tudom hogy ki az és miért. Megint rosszul van.. Amilyen gyorsan csak tudok az emelet felé indulok, nyomomban Luke-al.

És most itt ül előttem és azt a francos cigit szívja. Az őrületbe kerget ez a nő.
-Nem oltanád el végre?-nézek rá majd gondterhelt arccal elfordulok.
Sóhajtva nyomja el a hamutálba a még fél cigijét. Feláll és mellém lép.
-Szeretlek, de tudod hogy nekem már mindegy.-teszi kezét vállamra.
Egy puszit nyom az arcomra és elmegy mellettem, egyenesen be a házba. Megdöbbenve és dühösen megyek utána, de mire utolérném bezárja előttem a szobája ajtaját. Halk beszéd szűrődik ki, Luke bent van nála. Kicsit nyugodtabban indulok meg én is a szobám felé. Esküszöm hogy egyszer az ideg fog elvinni egy nagy kör sétára emiatt a lány miatt.

Luke szemszöge

Borzalmasan megijesztett, ha nincs itt Nate fogalmam sincs hogy mit csináltam volna. Teljesen leblokkoltam, azt sem tudom hogy most mit hogyan csináltam meg. Viszont Nate annyira rutinos volt, hogy az szinte már ijesztő. Az ágya szélén ülve várom amíg vissza nem ér. Ahogy belép felé nyújtom a kezem, amit meg is fog. Minden szó nélkül húzom az ölembe és át is ölelem.
-Nagyon megijesztettél!-fúrom a fejem nyakába.
-Sajnálom, nem akartam..-végig simít a hátamon és szorít ölelésén is.
-Kérlek ne csinálj mégegyszer ilyet..-suttogom puha bőrébe.
Teljesen elvette az eszemet, képtelen lennék nélküle élni.

Újra és újra rá kell jönnöm, hogy nem tétlenkedhetek, nincs fölösleges időm. Szükségem van erre a csodálatos lányra.