You & Me

Thirty

A telefonom után nyúlok és egyből tárcsázom Nate számát. Kicsöng, de nem veszi fel senki.
-Oké, akkor hívjuk Luke-ot..-motyogom magamnak.
Hiába hívom ha azt írja ki hogy a hívott fél jelenleg nem kapcsolható.
-Mi a fasznak van nektek telefonotok?!-morranok fel.
Minden előjel nélkül húzom fel magam, amit a fal bán. Addig verem ököllel a falat amíg ott nem marad a vérem. A kezem már bedagadt és ömlik belőle a vér.
-Faszom bele!-ütök egy utolsót a falba.
-Mi a franc van velem?-motyogom magamnak.
Csendesen felbaktatok az emeletre. Átöltözöm kényelmes ruhába majd lemosom a kezem és be is kötöm. Fáradtan dőlök az ágyamba és szinte azonnal el is nyom az álom.

-Dia!-ordítja valaki a nevem.
Valószínűleg Nate az. Kómás fejjel lebaktatok a lépcsőn.
-Miért véres a kibaszott fal?-kezd el üvöltözni velem.
Lehajtom a fejem majd a tarkómat vakarva bekötött kezemmel kérek bocsánatot.
-Miért csináltad ezt?-nyúl kezemért Nate.
Hangja már sokkal halkabb, szinte már csak suttog.
-Sok volt nekem az elmúlt pár nap, és nem tudom, csak dühös voltam..-nézek rá.
-Azt hittem megbeszéltétek Luke-al.-engedi el a kezem.
-Igen, nem is rá haragszom, sokkal inkább magamra. Mert ahelyett hogy megkérdeztem volna hogy mi a baja, bemakacsoltam magam és én sem szóltam hozzá.. aztán szépen mindent elbasztam.. de azért remélem nem kúrta fel Lisa-t..-motyogom.
Nate röhögve ment a konyhába.
-Örülök hogy számodra ez ilyen vicces..-morranok fel.
-Vicces, hiszen Lisa-t max én tudtam "felkúrni" akkor este.-nevet tovább.
Elkerekednek szemeim és hirtelen semmit sem értek.
-De akkor mit keresett Luke szobájába?-teszem fel a következő kérdést.
-Nem tudom, valami olyasmit mondott hogy nem akarják hogy még nagyobb ribancnak higgyék, ezért gondolom én visszament Luke mellé hogy meglegyen a látszat.-ránt vállat testvérem.
-Nate, egy utolsó kérdés!-állok elé.
-EZT MI A FASZÉRT NEM TUDTAD HAMARABB MONDANI?!?!!?-ordítok rá.
Röhögve vállat ránt majd felmegy az emeletre, engem otthagyva egyedül. Fhuu ez a gyerek! Egyből az ajtóhoz megyek és felveszem a bakancsom. Egyből szerelmem háza felé indulok. Csengetés nélkül rontok be, udvariasan köszönök az anyjának, aki már meg sem lepődik, majd felmegyek Luke szobájába. Egy ijedt szempár fogad.
-Nem feküdtél le Lisa-val! Este Nate-el hempergett és nem veled!-vágok a közepébe.
-Mi? Ez komoly?-áll fel az ágyról.
Csak némán bólogatni kezdek. Minden szó nélkül előttem terem és ajkaimra tapad. Annyira megkönnyebbültünk mind a ketten.
-Olyan rosszul éreztem magam miatta, és erre kiderül hogy meg sem történt.-von szoros ölelésbe.
Egymást ölelve lélegzünk fel. Nem haragudtam érte, de most mégis hatalmas kő gurult le a vállamról. Luke az ölébe kap, és az ágyhoz indul velem. Óvatosan letesz az említett tárgyra és rám fekszik. Fejét mellkasomra hajtja és így pihenünk egy ideig.
-Luke, kezdesz kicsit nehéz lenni.-túrok puha hajába.
Felemeli fejét majd mellém gurul magával húzva így helyet cserélünk. Egyik kezemmel megtámaszkodom mellkasán, másikkal viszont haját kezdem el piszkálni. Teljesen elveszek a gondolataimban. Arra eszmélek fel hogy Luke mosolyogva átöleli derekem.
-Szeretlek!-néz továbbra is rám.
-Én is szeretlek téged.-mosolygok rá.
A lehető legszerelmesebben nézek rá. Minden további szó nélkül lehajolok és megcsókolom.