You & Me

Twentyone

Sajnálom Luke. Annyira sajnálom. Borzalmas ember vagyok. Sajnálom. Tudom hogy elbasztam. És tudom hogy ezt nem bocsájtod meg. Nem is várom el tőled. Egy hiba volt. Nem is tudom hogy mit gondoltam. Túl sokat ittunk, de még ez sem magyarázat szörnyű tettemre. Kevés dologra emlékszem, sőt szinte semmire. De ez épp elég ahhoz hogy borzalmasan érezzem magam. Megcsaltam a világ legkedvesebb fiúját. Kétlem hogy meg tudna nekem bocsátani, én sem tudok magamnak. Elbasztam. Ráadásul pont a nagybátyával. Istenem borzalmas ember vagyok. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?  Hogy tudtam ezt így elbaszni?

Sötét van. Már túl régóta nem látok. A szemeim csukva vannak, mintha mázsás súlyokat helyeztek volna pilláimra. Valaki állandóan fogja a kezem. Nem tágít mellőlem, még éjszaka sem. Megismerem a hatalmas, meleg tenyereket. Ez Luke, ő ül állandóan mellettem. Nate hangját még hallani sem hallottam az elmúlt időszakban. Nem jött be hozzám..
Szemeim megrándulnak. Túl világos van. Azonnal lezárom pilláim. De még így is tudom hogy Luke ül mellettem. Nem kellett látnom ahhoz hogy tudjam. Mindent körbe leng az illata. Szemeim lassan kinyílnak.
-Mi történt?-nézek körbe.
-Rosszul lettél, a mentő hozott be. Majdnem meghaltál.. vagyis meghaltál.. alig tudtak visszahozni Dia.. kérlek ne csinálj többet ilyet, nagyon megijesztettél..-suttogja.
És ekkor beugrik. Pont Martintól jöttem ki amikor Luke szembe jött velem. Hirtelen rosszul lettem, és már az ájulás határán voltam. Az utolsó emlékem Luke értetlen arca volt. Ez volt a legutolsó dolog amit láttam.
-Sajnálom..-nyöszörgöm.
Luke csak erősebben fog rá kezemre majd közelebb hajol. Egy pillanat múlva már eltűnik a keze az enyémről. Érzem a leheletét.
-Csalódtam Dia, de nem haragszom, nincs baj. Viszont azt hittem hogy megbeszéltük. Ha baj van hozzám jössz. Nem pedig idegenekhez.-nyom puszit arcomra.
-De igenis baj Luke. Hiszen.. hiszen én megcsaltalak.-folyik le az arcomon egy forró könnycsepp.
-Nem Dia. Martin elmondta hogy mi volt. Nem feküdtetek le. Ezt akarta elmondani, de te nem hagytad szóhoz jutni.-fordul el.
-Akkor is elbasztam. Megérdemelném hogy kidobj..-suttogom halkan.
-Soha, de soha nem hagynálak el, úgy ahogy Nate sem. Aki nem mellesleg beszélni szeretne veled. Hallgasd meg őt.-biccent az ajtó felé.
A meglepődés szín tisztán kirajzolódik arcomra. Eddig nem volt itt, most hirtelen miért?
Csendben bólintok, mire ő feláll, nyom egy puszit a homlokomra majd kimegy. Luke helyét Nate váltja fel. Ő ül az ágy mellett abban a borzalmasnak tűnő székben. Valószínűleg az is. Csak csendben bámul. Kezd kínossá válni a csend, de nem tudom hogy mit is mondhatnék neki. Nate töri meg hamarabb a csendet, hosszú kínos percek után.
-Kérlek, ne haragudj rám, egy paraszt voltam. Nem gondoltam komolyan...-suttogja.
-Olyan buta vagy, sosem tudnék rád haragudni, hiszen én is mondtam dolgokat amiket nem kellett volna..-ölelem át.
Kezeit szorosan derekamra kulcsolja, mintha most ölelne meg utoljára. És talán úgy is van..