You & Me

Forty

-Luke! Asszem eltörtem a kezem!-ordítom kedves barátomnak, aki egy csapat sráccal beszél.
Elröhögöm magam, saját szerencsétlenségemen. Egyre közelebb érek Lukehoz, hiszen ő és a kis csapata is felém indul. Még mindig vigyorgok és hallom ahogy az egyik gyerek kérdez valamit a páromtól.
-Hallod tesó! Minden rendben ezzel a csajjal? Csak a dilisek röhögnek azon hogy eltört a kezük..-próbál halkan beszélni.
Luke csak megforgatja a szemét majd elintézi annyival hogy "addig maradj csendben ameddig teheted!".
-Gyere menjünk haza a kocsiért aztán bemegyünk a kórházban.-puszil homlokon.
Ha nem fájna a kezem, biztosan nem engedném el a srácnak a beszólását, de most csak bólintok és el is indulunk. Utálom a kórházakat, de úgy tűnik jelenleg muszáj meglátogatnom egyet.

Így történt az hogy itt van a jó idő én meg semmit sem csinálhatok már két hete mert be van gipszelve a kezem. Dolgozni tudok menni hiszen eredetileg jobb kezes vagyok, de túl bonyolult dolgokat nem vállalok be. Már nem egészen másfél hónap és végeznek a srácok. Végre ők is szopnak velem együtt állandóan. Bár én szeretem a munkám. Egyenlőre Nate is mondhatni elvan vele, Luke pedig nem régen kezdett, neki még nincs különösebb véleménye. Ugyanúgy gyűjtjük a pénzt Luke-al egy közös lakásra. Már viszonylag jól állunk, ezzel már el tudunk indulni, de még messze vagyunk egy saját lakás összegétől. Szombat révén ma Lukenál alszom, egyre többet vagyok náluk. Nem mintha ez zavarna.
Néha még eszembe jut Jess, de azóta sem hallottunk felőle, valószínűleg már megszült. Úgy tűnik megtalálta a gyerek apját, vagy hát ki tudja. Nem is akarok rajta gondolkozni. Remélhetőleg nem bukkan fel újra az életünkben.
Lassan indulnom kéne Lukehoz, úgy beszéltük meg hogy ebédre ott leszek. Előveszem az egyik hátizsákom és belerakom a cigim, telefon töltőm, kulcsom, pénztárcám és kb ennyi.
A szekrényemhez lépek és kiveszem ami elsőnek a kezembe akad.

A hajamat csak kiengedem, most tökéletes egyenesen. A sminkem is egy szemceruza és szempillaspirál kombó. Csak Lukehoz megyek, látott már rosszabb állapotban is. Hátamra kapom a táskám és a farzsebembe csúsztatom a telefonom. Elköszönök Natetől és gyalog indulok el. Rágyújtok egy szál cigire, bár valószínűleg nem érkezem elszívni. Már a ház előtt állok és utolsót szívom a cigimből. Elnyomom a járdán majd az út szélén lévő vízelvezetőbe dobom. Kopogás nélkül megyek be a házba, szokás szerint senki nincs itthon a pasimon kívül, akit a konyhában találok meg.
-Szia!-fordul felém.
Elé lépek és nyaka köré csavarom kezem, és egy csókot nyomok szájára.
-Szia!-mosolyodom el.
Érdeklődve nézek át a válla felett, hmm makaróni. Lerakom a táskám az egyik székre és felülök a konyhapultra. Imádom nézni főzés közben Luke-ot. Főleg ha még félmeztelen, mint például most. Olyan aranyos amikor a legjobb tudását próbálja bevetni csakhogy valami finomat csináljon, ami általában sikerül is neki. Most is isteni illatok vannak, és ahogy látom már nemsokára kész is. Bár még csak fél tizenkettő van.

-Luke! Add vissza a ruháim!-állok meg párom előtt egy törölközőben.
A barátomnak nevezett nagy gyerek nevetve áll meg előttem és feltűnően végigmér.
-Szerintem még ez a törölköző sem kell rád!-vigyorodik el pimaszul.
Már nyúlna a törölközőmért mikor is nyakon vágom.
-Hé ezt most miért kaptam?-nyúl a nyakához.
-Szemtelen vagy szívem.-simítok végig arcától alhasáig.
Vigyorogva fordulok el és lépek a szekrényéhez. Kiveszek belőle egy alsót és egy pólót. A törölköző alá felveszem az ajtót, majd még mindig háttal Lukenak ledobom a törölközőt. Hallom ahogy hangosat nyel mögöttem amíg felveszem a pólóját. Vigyorogva fordulok felé és elé lépek.
-Nem gondolod hogy kis gondjaid vannak odalent?-markolok a dudorra a nadrágján.
Tettemre hangosan felnyög, egészen az ágyig tolom, majd lelököm rá. Bár kicsit akadályoz begipszelt kezem de megoldom.