You & Me

Thirtysix

Luke az ajtóban ér utol és elkapja a kezem.
-Hova mész?-néz rám.
-Fogalmam sincs.-rántok vállat.
-Csak le kell nyugodnom és ki kell szabadulnom ebből az őrültek házából..-folytatom mondandóm.
-Veled megyek, menjünk el most a wellness hétvégére.-mosolyodik el.
-De neked a szüleiddel is lenned kellene.-rázom meg fejem.
-Biztosan megértik majd.-nyom puszit homlokomra.
Csak némán bólintok és megvárom amíg vissza tér a cuccaival. Még jó hogy mindenféle ruhája van nálunk.

Szerencsére volt szabad szoba így át tudtuk tenni a hétvégénket. Két nap külvilág és gondok nélkül. Csak én és Luke. Remélem most nem rontja el semmi. Kell egy kis nyugalom végre. Megkapjuk a kulcsunkat és elindulunk a lifthez. A harmadikra kell mennünk, ahova hamar felérünk. Megkeressük a százötös ajtót és be is megyünk. Nem túl nagy, de otthonos.
-Luke ez gyönyörű.-fordulok párom felé.
-Reméltem is hogy tetszeni fog.-ölel meg.
-Ez több mint tetszik, imádom! De biztosan egy vagyon volt, nem érek ennyit..-motyogom mellkasába.
-Igazad van, te ennél sokkal többet érsz.-nyom puszit hajamba.
Szó nélkül szorítom jobban magamhoz.

Egész nap pihentünk és a lehető legtöbb időt töltöttük egymással. Még páros masszázson is voltunk, amitől így utólag belegondolva jobban fáj a hátam mint eddig. Luke rengetegszer húzott magához és csókolt meg, persze ezt azért is hogy mindenki tudja kihez tartozom. Érdekesnek számítottam szinte minden ember számára.
-Mit vacsorázzunk?-néz rám Luke
-Nem tudom..-motyogom mellkasába.
-Nekem lenne egy ötletem.-fordít maga alá.
Egy perverz mosoly kíséretében végig méri testem. Tettére elpirulok.
-Jól van Rómeó, de valami normális kaja kéne.-csapok mellkasára.
-Rendben.-nevet fel.
Imádom a nevezését, a hangját, a szemeit, mindenét.. Csak percekkel később veszem észre hogy Luke a mellkasomon fekszik. Már este tíz van. A pihenésbe is el lehet fáradni.
-Szerintem aludjunk, holnap majd eszünk.-simítok hajára.
Pár másodperc eltelik mire bólint egyet, teste egyre jobban rám nehezedik.
-Luke szívem, szállj le rólam úgy mind kettőnknek kényelmesebb lesz.-puszilok hajába.
Morogva gurul le rólam. Minden további szó nélkül közel húz magához és nyakamba fúrja fejét. Kezeit derekamon pihenteti, míg én is hasonlóan teszek.
-Szeretlek!-csókol hajamba.
-Én is szeretlek!-motyogom mellkasába.
Imádom ezt a fiút, mindennél jobban szeretem.

Túl hamar telt el ez a két nap, már pakolunk, egy óra múlva el kell hagynunk a szobát. Mindent kétszer átnézek, de úgy tűnik minden a táskában van.
-Szerintem kész vagyok.-lépek Luke elé.
Derekam köré csavarja karjait és közelebb húz magához. Tettére elmosolyodom.
-Nagyon köszönöm ezt a két napot, nem kellett volna ennyit költened rám.-simítok arcára.
-Mindent megérdemelsz ami csak jó, szóval ez egyáltalán nem baj.-nyom csókot ajkaimra mondandója végén.
-Ha most elindulunk ebédre otthon leszünk, vagy elmehetünk egy étterembe ebédelni.-osztja meg velem ötletét.
-Menjünk haza, már így is sokat költöttél rám.-mosolyodom el.

Az út jól telt, beszélgettünk és énekeltünk, de legfőképpen nevettünk. Már csak öt perc van hátra. Ahogy befordulunk az utcába elfog egy rossz érzés. A házunk előtt egy viszonylag ismeretlen autó áll. Kiszállunk a kocsiból kivesszük a csomagokat, Luke összekulcsolja szabad kezünket és úgy indulunk meg.
-Vajon ki van itt?-kérdezi az ajtó előtt.
Nem érkezek válaszolni mert már be is lépünk a fa tárgyon. Fintorogva nézek a kanapén ülő szülőmre.
-Apa, hát te?-húzom mosolyra számat.
Bár inkább vicsor lett belőle. Luke rászorít összekulcsolot kezeinkre.
-Jöttem beszélgetni.-válaszol pár perc múlva.
Megrázom a fejem majd az emeletre indulok Luke-al együtt.