La mia famiglia

1.rész

A történetem egy igazán tökéletes nappal kezdődött, mikor megszülettem. A nap ragyogott a kék, tiszta égbolton. A szellő lágyan fújt és anya büszke mosollyal tartott a kezei között apával. Büszkék voltak rám, nagy álmokat kezdtek élni, és olyan jövőt kívántak nekem adni, amit nem kaphattak saját maguk. 

Greg és Cintia Westrell egy boldog családban élt a lányukkal, velem. Az életünk boldogsággal volt teli, mindig együtt voltunk, együtt mondtuk esténként az imát, együtt imádkoztunk, hogy minden napunk úgy teljen, hogy boldogog legyünk, és megajándékozza az Isten mindazokat akiknek szükségük van valamire. Nekünk nem kellett semmi, mert ott voltunk egymásnak. 

Minden reggel ha szétválltak útjaink akkor átölelve egymást elköszöntünk, és azt mondtuk "Vigyázz magadra". Nem volt ez másként hat évvel ezelőtt sem, amikor a tizedik születésnapomon apa és anya elment a tortámért, és én pedig boldogan vártam őket otthon. Reggel tíz körül indultak el és azt mondták, hogy egy fél óra múlva visszajönnek. Csak bólogattam, mert majd kiugrottam a bőrömből, annyira vártam már mit kapok ajándékba ezévben.

Féltinzenegykor, még sehol sem voltak, de úgy gondoltam, hogy biztosan csak késnek, mint mindig. Ezt mondogattam egy óra múlva is. Majd kettő, és három óra után is. Este nyolckor még mindig az ajtóban álltam és vártam hátha betoppanak a szüleim, és a mentségük egy hatalmas dugó, vagy baleset lenne. Éppen elindultam volna megkeresni őket, mikor kopogást hallottam az ajtón. Örömömben és megnyugvásomban lerohantam a lépcsőn és szélesre kitártam az ajtót, hogy beférjenek a tortámmal. Azonban két rendőr állt a helyükön, akik néhány papírlappal álltak előttem.

Végül a mentségük az utóbbi lett. Hazafelé menet beléjük rohant egy kamion, és azonnal meghaltak. Nem is fogtam fel mit mondtak, csak az járt az eszemben, hogy mit rontottunk el? Mi volt az ami miatt ez történt? És bevillant. A mai Vigyázz magadra elmaradt. Én nem mondtam nekik ugyanezt, annyira lefoglalt a kedvenc filmem.

Könnyek gyűltek a szemeimbe, és remegni kezdtem teljes belsőmben. Az én hibám, hogy meghaltak, azért is, mert nem mondtam nekik a vigyázó szavakat, és azért, mert ha nem könyörögtem volna egy óriási tortáért a szülinapomra, nem kellett volna a világ másik végére menni érte. Túlélhették volna, és még mindig együtt lehetnénk. 

Aznap megfogadtam, hogy soha többet nem hagyom, hogy valaki is közel kerüljön hozzám, mert aki megteszi, az megsérül, csupán egy pillanat alatt.