𝐌𝐚𝐝𝐢𝐬𝐨𝐧 𝐒𝐡𝐨𝐥𝐯𝐢𝐧
Másnap reggel az ébresztőm hangjára keltem. Fejembe éles fájdalom nyilalt, miközben felültem. A szoba forgott velem, ahogy kinyomtam azt a nyamvadt ébresztőt. Mellettem Lando is ébredezni kezdett. Szegény az este nem aludt sokat, mert egy idő után újra felment a lázam és azt próbálta levinni. A meleg levegő ellenére még most is úgy éreztem, hogy megfagyok, ezért nem keltem ki.
- Jobban vagy? - kérdezte rekedtes hangon Lando, mire a szívem kihagyott egy ütemet. Jó lenne minden reggel erre kelni.
- Nem. - köszörültem meg a torkom, mert olyan szinten rekedt volt, hogy nem ismertem rá.
- Biztosan részt akarsz venni ígyis az esküvőn? Szólhatok, hogy beteg vagy. - karolt át.
- Nem azért utaztunk ide, hogy végül csak itt poshadjuk meg a ruhám is veszett drága volt szóval, ha fúj, ha szakad ma részt veszünk ezen a cseszett esküvőn és még táncolni is fogunk. - morogtam.
- Ahogy őfelsége szeretné, de végig ott leszek melletted nehogy baj legyen. - nyomott egy puszit az arcomra. - És most bármennyire is gyűlölni fogsz ezért, de hideg vizes zuhanyt vagy fürdőt kéne venned, amíg hozok reggelit, mert a gyógyszer csak egy ideig hat tudod te is és jó lenne, ha nem lenne baj.
- Szóval legyek jégcsap? - kérdeztem viccelődve.
- Lényegében igen. - nevetett.
- Csak most az egyszer. - mentem bele, mert tudtam, hogy tényleg segíteni fog.
- Köszönöm. Addig szerzek valami reggelit és utána ehetünk. - húzott fel.
- Várj már, jobban forog ez a szoba, mint a kerekeid, ha 200 felett mész. - szorítottam a karját.
- Találó hasonlat, de így nem hagylak itt akkor.
- Nem, nem, megleszek. Menj csak. - legyintettem.
- Szólok előbb Micahnak. - vette kézbe a telefonját.
- Nem vagyok kisbaba. - morogtam.
- Mindjárt itt lesz és tudom, hogy nem vagy az, de senki nem örülne, ha eltörnéd valamid vagy ilyenek.
- Hogy fogom neked én mindezt meghálálni? - kérdeztem tőle.
- Csak gyógyulj meg. Annyi bőven elég. - hajolt előre mosolyogva, mire nekem is mosoly kúszott az arcomra.
- Örülök, hogy itt vagy Lan.
- Örülök, hogy itt lehetek.
- Undorítóan cukik vagytok. - szólalt meg Micah, mire össze rezzentünk és égő fejjel néztünk rá. - Ahwee és még el is pirultok. Egyelek meg titeket. - folytatta.
- Micah te már megint kinek a vérét szívod? És ez nem is a mi szobánk. - hallottunk meg egy lány hangot, mire érdeklődve néztünk, hogy ki az.
- Hanna ő itt a nővérem Madison és a kísérője, de állításuk alapján nem a pasija Lando Norris. - mutatott be minket. Szegény lány csak megszeppenve nézett hol ránk, hol az öcsémre.
- Na végre, hogy megismerhetünk. Micah nekem rengeteget mesélt rólad. - nyújtott kezet Lando.
- Szia. - rázta meg a lány.
- Nos én nem sokat hallottam rólad, de örülök, hogy megismerhetlek. - fogtam vele kezet én is.
- Mesélj Chuky miért riasztottál?
- Nem vagyok Chucky. - forgatta meg Lando a szemeit. - Amúgy azért, mert nem áll biztosan egyedül olyan láza van, de közben meg reggelit és kéne szerezzek, hogy kész legyünk. - mondta.
YOU ARE READING
𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /
Fanfiction" - Szia. - köszöntem, amikor mellé értem. Hangomra egy kicsit összerezzent és arrébb is lépett egy lépést, majd rám nézett. - Szia. - köszönt vissza egy kicsit félve. - Lando Norris, én vagyok az aki a reptéren majdnem fellökött. - nyújtottam kezet...