𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /

𝐹𝑖𝑓𝑡𝑒𝑒𝑛 - 𝐶𝑎𝑛𝑎𝑑𝑖𝑎𝑛 𝐺𝑟𝑎𝑛𝑑 𝑃𝑖𝑥

𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬

- Szóval szerinted Chuck Norris helyesebb, mint én? - kérdeztem Madisont, miután beléptünk a szobámba.

- Neeemmm. - húzta el a szót.

- Hát jól van. - sóhajtottam, miközben a kabátomat vettem le. - Te nem veszed le a kabátod? - kérdeztem tőle, miután mindent lehámoztam magamról.

- Nem. - rázta meg a fejét.

- Ennyire fázol? - kérdeztem nevetve.

- Ez nem vicces, jó? Mindjárt megfagyok. - morogta.

- Csinálok egy teát addig bújj be az ágyba, oké? - léptem oda hozzá. Kezeimet az arcára vezetve éreztem az arca hidegét. - Komolyan, mert meg fogsz fázni. - jött elő az aggódó énem.

- Okés. - bólintott.

A hotel mini konyhás részére beérve tanácstalanul fordultam körbe. Minden egyes szekrényt kinyitottam, de sehol nem volt semmi. Sóhajtva mentem be Madihez a hálóba, aki nyakig betakarózva kuporgott.

- Nincs tea. Lemegyek és hozok, jó? - kérdeztem.

- Uhmm, nem kell akkor. - rázta meg a fejét.

- Tea vagy kakaó legyen akkor már? - hagytam figyelmen kívül, amit mondott.

- Lando tényleg nem kell. - ült fel.

- Még jó, hogy ezt nem kérdeztem. - vigyorogtam. - De mindegy akkor hozok, amit jónak látok. Mindjárt jövök. - indultam le.

Szerencsére nem voltak sokan és hamar megkaptam, amit kértem. Két forrócsokival lépkedtem vissza felé, amikor Carlos jött velem szemben.

- Csak nem Madisonnal vagy még? - kérdezte a szemöldökét húzogatva.

- Mennyire hinnéd el, hogy mind a kettőt én iszom? - kérdeztem.

- Semennyire főleg, hogy az előbb ő nyitott ajtót. - vigyorgott.

- Mit szerettél volna? - kérdeztem.

- Csak Jont keresem, de szerintem te sem tudod, hogy hol van. - mondta.

- Ő csak holnap délelőtt jön. Családi gondok vagy ilyesmi. Konkrétumot nem mondott.

- Oh, akkor nincs semmi. - legyintett.

- Te tudod. - rántottam vállat.

- Amúgy nem vagytok együtt, mi? - kérdezte.

- Tényleg nem vagyunk. - mondtam.

- Etess ezzel mást. - legyintett, majd belépett a szobájába. Az egyik poharat letéve a földre nyitottam ki az ajtót, majd miután sikerült újra kézbe vettem, majd beléptem.

- Hoztam forró csokit. - nyújtottam felé az egyik poharat. Ahogy az ujjai az enyémhez értek azt hittem ott helyben dermedek jégcsappá.

- Azt a kurva azt hiszem megfagytam. - mondtam.

- Ennyire nem rossz. - nevetett fel.

- Dehogynem.

- Köszönöm a forró csokit. - mosolygott rám.

- Nincs mit. Na csúsz arrébb. - böktem meg. Kérésemnek eleget téve óvatosan arrébb csúszott.

- Mit nézzünk? - kérdeztem.

- A csempészt. Clint Eastwoodos film. Már láttam, de akkor is nagyon jó. - mondta, miközben hozzám bújt. Testéből áradó hideg miatt kirázott a hideg.