𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /

𝑇ℎ𝑖𝑟𝑡𝑦-𝑡ℎ𝑟𝑒𝑒 - 𝑆𝑒𝑟𝑖𝑜𝑢𝑠𝑙𝑦?

𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬

- Feladom, kész vége elegem van. Nem játszok ilyet. - dobta le a lapjait Drew. 

- Ugyan már apa. Most mi bajod van? - vigyorgott a lány.

- Az drága egyetlen kislányom, hogy ez a negyedik és te háromszor handoltál, Lando meg két kör alatt lepakolt és nekem semmi esélyt nem hagytok nyerni. - morogta. 

- Tudni kell játszani. - mosolygott.

- Elmehetsz a fenébe. Többet nem játszok. - nyúlt a sörös üvegéért. - Pedig már kezdtem elhinni, hogy egy csapatban vagyunk Norris. - ingatta meg a fejét mosolyogva.

- Abban is vagyunk csak túl jól osztottál. - feleltem nevetve.

- Jól van nekem ennyi elég volt belőletek. - legyintett már nevetve.

- Akkor van kedved befesteni a hajam? - nézett rá kíváncsian Madi.

- Most? - kérdezte meglepve az apja.

- Hát, ha már nem játszunk. - rántott vállat.

- Istenem te gyerek. - forgatta meg a szemét. - Hozd a festéket. - mosolyodott el.

- Köszönöm. - csiripelte, majd bement a szobájába, ahonnan már másodpercekkel később ki is lépett.

- Hozom a többi cuccot. - állt fel sóhajtva az apja. 

- Nem fog zavarni, igaz? - kérdezte rám emelve kék szemeit. 

- Nem. - mosolyogtam rá.

- Rendben. - bólintott. - Egy pillanat és itt vagyok csak felveszem a pólóm, amiben hajat szoktunk festeni.

- Ha gondolod segítek. - vigyorogtam rá.

- Ezt egyből gondoltam. - nevetett fel, majd egy puszit nyomott a hajamba.

.. ..

- Lando hoznál kérlek egy vizes vattát? A fürdőben van a csap alatti szekrényben. - kérte Drew, mikor már majdnem kész voltak.

- Már hozom is. - mondtam, majd beléptem a fehér csempés szobába. Szerencsére elsőre megtaláltam a vattákat, szóval kivettem kettőt, majd bevizeztem és elindultam velük ki.

- Ha megkérhetlek letörlöd Madison nyakáról a festéket, mert onnan mindig nehezebben jön le.

- Persze. - feleltem készségesen. Próbáltam úgy csinálni, hogy ne fájjon neki, de bepirosodott, ezért kissé bizonytalanul folytattam. Mikor már a festék java lejött akkor egy kicsit feljebb folytattam, ahol nagyon könnyen lejött, de nem csak a festék, hanem az a cucc is amit Madi rákent. Lefagyva néztem a pontot.

- Nem jön le? - hajolt ide Andrew is. - Ja hát igen. Ez egy darabig nem fog lejönni. - mosolygott. Madi lesokkoltan bámult előre és segítség kérően nézett rám. - Mit vagytok ennyire megijedve? Már reggel láttam, amikor megkérdeztem, hogy bevigye-e Madisont, de utána sem volt semmi. Nem haraptam le egyikőtök fejét sem és nem is fogom, csak arra kérlek titeket, hogy had ne legyek idő előtt nagyapa. 

- Biztos lehetsz benne, hogy nem leszel. - nyögtem ki miután egy kissé összeszedtem magam. 

- Akkor jó. - biccentett. - Kész vagy művésznő. Fél óra és lemoshatod. - mondta, majd amikkel dolgozott a mosogatóba dobta.

Mads a székről felállva a szobája felé kezdett terelgetni, majd amikor beértünk becsukta mögöttünk az ajtót.

- Ne haragudj, nem jutott eszembe, hogy ott van. - fordultam felé.