𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /

𝑇ℎ𝑖𝑟𝑡𝑦-𝑠𝑒𝑣𝑒𝑛 - 𝑇𝑜𝑜 𝑚𝑢𝑐ℎ

𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬

- Ez isteni volt. - néztem jól lakottan Madire, aki mosolyogva pillantott rám.

- Elmosogatok és akkor segítek behozni a cuccaid meg berendezkedni. - kezdte össze szedni a tányérokat.

- Hagyd, elmosogatok én. - álltam fel.

- Micsoda úriember vagy te Norris. - vigyorgott rám Micah.

- Valakinek annak is kell lennie. - rántottam vállat. - Ha már te nem vagy az. - tettem hozzá halkabban, mire csak hozzám vágta a kanalát.

- Hé, el se kezdjétek ezt. Ha nem akarsz a kanapén aludni akkor most nem dobsz vissza semmit. - nézett rám fenyegetően Madi, majd Micah felé fordult. - Te meg emeld fel a nagy segged és hozd a bőröndjeid, mert én nem fogom cipelni. - mutatott rá, majd minden szó nélkül kilépett a konyhából.

- Imádom. - vigyorgott az öccse, majd utána ment.

Nevetve szedtem össze a maradék tányérokat.

.. ..

- Na milyen? - kérdezte Micah pár órával később, miután átrendeztük az egész szobát.

- Fárasztó. - motyogta Madi a kanapéról, mire mind a ketten felnevettünk. - De amúgy jó lett.

- Esküszöm átrendezheted nálam is az egész házat. - nevettem.

- Üsse kő, majd megcsináljuk. - legyintett.

- Most hogyan tovább? - ültem le Madi mellé a kanapéra, aki ezt kihasználva az ölembe hajtotta a fejét.

- Megpróbálom felhívni Hannat. - húzta el a száját a fiú.

- Számolj, majd be, hogy mi volt. - vágta rá azonnal Mads.

- Mindenképp drága nővérem. - felelte Micah, majd kiment a nappaliból.

- Filmezzük? - nézett fel rám.

- Benne vagyok. - bólintottam mosolyogva, az arcát fürkészve.

- Mi az? - nevetett fel.

- Semmi csak, gyönyörű vagy. - mondtam, miközben a hajával játszottam. Arca pirosabb árnyalatot vett fel, miközben kezeivel megpróbálta eltakarni magát. - Naa! - húztam el a kezét. - Látni akarom a mosolyod.

- Hihetetlen vagy. - kuncogott.

- Hát igen, mondták már egy páran. - nevettem.

- Ez ám aztán a szerénység. - bólogatott elismerően, miközben felült.

- Valakinek annak is kell lenni. - rántottam vállat.

- Nyilván. - forgatta meg a szemét mosolyogva.

- Tudod kit szeretnék most? - hajoltam közelebb hozzá, mire élesebben szívta be a levegőt.

- Mit?

- Ezt. - illesztettem ajkaimat az övére. A jól eső bizsergés végig áradt az egész testemben és ahol Madi hozzám ért csak még intenzívebben éreztem. Kezeimmel a derekát karoltam át és úgy húztam őt közelebb magamhoz, végül az ölembe ültettem. Aprócska ujjait a madárfészek hajamba vezette, amivel kicsalt belőlem egy mosolyt. Az egyik kezem a combjára vezettem, amibe bele markoltam.

- Lando. - nevetett.

- Hmm? - vigyorogtam, de csak megingatta a fejét és most ő kezdeményezett csókot. A csókba bele mosolyogva csúsztattam vissza a kezem a derekára, miközben a pólója szélével játszottam. Az egyik keze lecsúszott a nyakamra, majd mellkasomra. Lassan és óvatosan vezettem a kezeim a pólója alá és mivel a kezeim hidegek voltak, ezért kirázta őt a hideg. A pulzusom valahol az egekbe szárnyalt, amikor az ő ujjai is lekúsztak a pólóm széléig.

- Pfuj, ne. Fejezzétek be! Nem akarok élő pornót nézni! - hallottuk meg Micah hangját. Elszakadva Maditől halkan sóhajtottam és most egy kicsit melegebb éghajlatra küldeném őt legszívesebben. Nem akartam, hogy vége legyen.

- Nem akartál még beszélni Hannaval egy kicsit? - kérdeztem, mire Mads egy halk kuncogást megejtve csapott oldalba. A szemeimet kinyitva láttam, hogy arca pírban úszik, ami miatt csak még vonzóbb volt.

- Fogd vissza magas Norris, mert nem fogom hagyni, hogy a nővéremmel aludj. - lépkedett a kanapé mögé, majd vállon csapott. - Kezdheted azzal, hogy elveszed a kezed onnan, ahol most van.

A fejemet ingatva húztam ki a kezem Mads pólója alól, majd utána körbe fontam a derekán újra azokat.

- Filmezzünk inkább. - mondta Madi még mindig égő fejjel.

- Pókember? - kérdezte Micah.

- De akkor a Hazatérést. - tartotta fel a mutató ujját Madi.

- Egyből gondoltam. - nevetett az öccse. - Egy pillanat és hozom a pendriveom. - pattant fel. Ezzel egy időben Mads is mocorogni kezdett mígnem féloldalas nem ült az ölemben, hogy láthassa a tévét. Nos, hát mivel kicsit már nagyon beindult a fantáziám is, miközben szűkösebb lett a nadrágom. Ezt bizonyára ő is megérezhette, mert egy pillanatra lefagyott, majd ajkai elnyíltak egymástól. Kissé feszülten dőlt a mellkasomnak és fújt ki egy adag levegőt.

- Kiszállhatsz, ha akarsz, nem akarok sok lenni, meg azt sem, hogy kellemetlenül érezd magad. - vizslattam még mindig az arcát.

- Nem, nincs baj. Jó így. - mondta, bár nem volt valami meggyőző.

- Pókember rendel. - ért vissza Micah is. - Használtad már te egyáltalán ezt a tévét? - kérdezte tőle a fiú.

- Azt hiszem. - biccentett.

- Azt hiszed? Tudod te milyen jót lehetne ezen xboxozni? - fordult a nővére felé kíváncsi tekintettel.

- Nem?

- Úristen. Lando te ezt csak így hagyod? Holott tök jól Codozoki!

- Tudsz Codozni? - kérdeztem meglepetten.

- Aha, de nagyon régen játszottam már.

- Nem akadály. Ha nálam leszünk, majd játszunk. - mondtam.

- Mi az, hogy ha nálad lesztek? Elmentek? - ráncolta a homlokát Micah.

- Aha, vagy holnap este vagy szerda reggel. - írt le apró köröket a kézfejemre Madi.

- Biztos jó ötlet ez? - kérdezte Micah.

- Már miért ne lenne? - ráncolta a homlokát Madi.

- Mert szeretnék veled még úgy találkozni, hogy nem rontottak meg. - mondta ki teljesen lazán. Erre a kijelentésre nem csak Madi, de még én is belepirultam.

- Úristen Micah, akadj már le erről! - temette a kezei közé az arcát Mads.

- De most miért ez emberi szükségletnek számít, plusz csak tisztáztam, meg tisztáznék Landoval egy-két dolgot. - vigyorgott.

- Akkor inkább bent leszek. - szállt ki az ölemből és morcosan a szobájába ment.

- Valami rosszat mondtam? - kérdezte.

- Nem. - ingattam meg a fejem, holott volt bennem egy kis félelem, hogy Madinek ez már túl sok volt.

- Akkor mi a baja? - értetlenkedett.

- Nem látok a fejébe. - feleltem.

- Nem mész utána? - kérdezte.

- Remélem nem rak ki a kanapéra. - álltam fel poénkodva, hogy ne gondolja azt, hogy baj van. Egy kopogás benyitottam a szobába, ahol Madi nekem háttal állt.

- Mi a baj? - lépkedtem mögé. A karján végig simítva összerezdült és ez most nem az a fajta volt, mint amikor végig fut rajta a libabőr.

- Én csak... - kezdte megtört hangon, de nem folytatta. Aggódva néztem rá, majd szembe fordítva magammal őt ez az aggódás csak még jobban felerősödött.

.. ..