𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬
Hihetetlen nagy mázlistának éreztem magam, hogy ma itt vagyok. Madi, szavak nincsenek rá, hogy milyen gyönyörűen festett. Bámulatos volt rajta az a ruha. Nem mutatott sokat, de mégis életre keltett bennem egy-két mocskos gondolatot. Ahogy eszembe jutott, hogy őt más férfiak is így fogják látni azonnal megfeszültem, mert valószínű nekik nem csak egy-két gondolatuk lesz.
- Ha anyám ma is mondana bármi bántót kérlek ne vedd magadra. - mondta már az autóban ülve, úton az esküvőre.
- Nem fogom. Nem számít az, amit ő mond. - szorítottam meg a kezét.
- Rendben. - bólintott idegesen. - Soha nem bírtam Gallet. Már az első találkozásunkkor sem. Unszimpatikus és csak menekülnék előle. - mondta, vagyis inkább hadarta.
- Ha ez megnyugtat számomra sem az. Még csak be sem akart mutatkozni. - fintorogtam, hátha tudom enyhíteni a feszültségét.
- Minden rendben lesz. - suttogta.
- Úgy bizony. - mosolyogtam rá.
- Várj, itt rengeteg fotós van. - nézett rám ijedten.
- Az előbb mondtad. Minden rendben lesz. Ne foglalkozz velük. Csak sétálj el mellettük, mintha ott sem lennének. Menni fog?
- Igen, csak ne menj sehova.
- Nem fogok. - szálltam ki az autóból.
A karomat nyújtva ismét belém karolt és úgy lépkedtünk az épület felé.
- Sikerült, látod? - néztem rá, miután beértünk.
- Igen. - bólintott, de továbbra is rettentően feszült volt.
- Mi a baj? - állítottam meg.
- Csak olyan sokan vannak és néznek és ezt nem akarom.
- Itt vagyok, oké? Nem lesz semmi baj. - néztem rá biztatóan.
- Köszönöm. - ölelt magához.
.. ..
- Fáradt vagyok már. - motyogta Madi a mellkasomba.
- Elhiszem, én is az vagyok, de már nem sok van hátra és leléphetünk. - vezettem a kezem a fedetlen hátára, mire kirázta a hideg. Reakciója miatt egy hatalmas vigyor lett úrrá az arcomon.
- Táncolunk és utána megyünk? - kérdezte, mire csak bólintottam. Az egész este alatt mindössze, ha egyszer beszéltünk Madison anyjával, de akkor is csak pár mondatot. Micah és Hanna többet volt velük, mint például most is. Ott beszélgetnek velük.
- Kérsz valamit inni? - kérdeztem tőle, de csak a fejét rázta.
- Kezdenek elmúlni a csodabogyók.
- Menjünk most akkor? - kérdeztem.
- Nem, még maradjunk egy kicsit.
- Ahogy jónak érzed, de szólj, ha valami baj van. - kértem.
- Okés. - bólintott.
Negyedórával később elkezdődött a táncos rész, de szokatlan módon itt most profi táncosok kezdték és csak utánuk jött az a rész, amikor az ifjú pár táncol csak, majd a vendégek is becsatlakozhattak.
- Táncolunk akkor? - nyújtottam a kezem a lány felé.
- Előre szólok, hogy annyira nem vagyok nagy táncos. - csúsztatta hideg kezeit az enyémek közé.
YOU ARE READING
𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /
Fanfiction" - Szia. - köszöntem, amikor mellé értem. Hangomra egy kicsit összerezzent és arrébb is lépett egy lépést, majd rám nézett. - Szia. - köszönt vissza egy kicsit félve. - Lando Norris, én vagyok az aki a reptéren majdnem fellökött. - nyújtottam kezet...