𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /

𝐸𝑖𝑔ℎ𝑡 - 𝐷𝑖𝑣𝑖𝑛𝑔?

𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬

A Monacói Nagydíj az egyik legjobban várt verseny idáig. Legalább is a részemről. Rengeteg kanyar és utcai pálya. Kell ennél jobb? Ezt a pályát Ayrton Senna uralta. A Forma 1 hatalmas példaképe ő is. Kiskoromban mindig olyan akartam lenni, mint ő. Hihetetlen, hogy sikerült és most itt vagyok.

- Na mi az Lan, min gondolkodsz ennyire? - kérdezte kuncogva Madi.

- Még mindig a Forma 1 kezdő varázsa alatt vagyok. Hihetetlen, hogy itt lehetek. - mondtam őszintén.

- Büszke lehetsz magadra. Nagyon sokan azok, de legfőképp a családod az. - felelte mosolyogva.

- Imádom, hogy az ilyen dolgokhoz ennyire pozitívan állsz. - öleltem át a vállát.

- Norris rossz helyen van a kezed. Nem akarok reggel arra kelni, hogy a nővéremmel és veled van tele az internet, mert rengeteg fotós és TV-és van most a környéken. - jelent meg Micah.

- Tegyünk úgy, hogy nem láttál semmit. - mondtam és lepacsiztam vele.

- Benne vagyok. - vigyorgott. - Este játszunk megint? Tegnap már majdnem sikerült elvernem téged.

- Ahhoz korábban kell felkelned, hogy nyerhess ellenem. - nevettem fel.

- Majd meglátjuk. - forgatta meg a szemeit, majd a csörgő telefonnak szentelte a figyelmét.

- Madi. - szóltam a lánynak, mire rám emelte igéző kék szemeit. - Tudom, hogy rettentően unatkozol és, hogy minden vágyad velem elmenni búvárkodni ma. - mosolyogtam rá. - Elintézek mindent csak mond, hogy hányas méretben szerezzek neked olyan kezes-lábas búvár ruhát. - folytattam.

- Istenem Lando annyira dilis vagy. - hunyta le a szemeit miközben nevetett.

-Ezt is tudjuk. De mit mondasz? Elkísérsz, hogy lásd mi van a víz alatt? - kérdeztem izgatottan.

- Nem tudom Lan. Még soha nem voltam ilyenen vagy hasonlón. - húzta el a száját.

- Tudom, hogy nagy dolgot kérek, de bízz bennem, hogy jó lesz. Ha élvezted és van kedved utána elmehetünk még valamerre és mesélek. - alkudoztam.

- Nem lehetne, hogy úgy mesélsz, hogy előtte nem búvárkodunk? - kérdezte.

- Nem. - vigyorogtam tudva, hogy nyert ügyem van.

- Oké, akkor búvárkodni megyünk és utána mesélsz. - sóhajtotta. Ebben a pillanatban ért ide Micah is kissé idegesen és Madison felé nyújtotta a telefont.

- Beszélni szeretne veled. - mondta és a nővére kezébe nyomta a telefont, aki nagyot nyelve ment arrébb.

- Minden rendben? - kérdeztem.

- Madison mennyire avatott be téged a családi hátterünkbe? - kérdezte végül sóhajtva.

- Annyira mélyen nem. Csak azt mondta el, hogy mi történt, amikor elváltak a szüleitek. - mondtam.

- Meg fog ölni amiért elmondom. - mondta suttogva, majd kék szemeivel mélyen az én szemembe nézett. - Az anyánk június 10-én újra házasodik és Madit csak egy üzenetben értesítetté erről az egészről. Most is csak azért beszél vele, mert én kértem meg. Önszántából nagyon ritkán folyamodik ahhoz, hogy felhívja őt vagy, hogy írjon neki. Madison szokott neki néha-néha írni, de nem mindig válaszol arra. Lényegében nincs jó kapcsolatuk Én ez a futam után haza megyek és látszik, hogy megviseli ez, ezért kérlek figyelj rá. Látom, hogy hogyan nézel rá és én is fiú vagyok szóval tagadni sem tudod. Már csak annyit szeretnék kérni, hogy légy vele mindig őszinte és türelmes. Nincs fényes múltja és ha egyszer közel enged akkor nagyon fontos lehetsz neki, ezért kérlek ne bántsd meg, mert rajta is látom, hogy bír téged. Sok türelem kell hozzá és figyelem is. Nem kioktatni akarlak Lando, csak Madison a családunkban az egyetlen, aki ténylegesen foglalkozik velem és imádom őt. Nem akarom, hogy még jobban sérüljön, ezért mondom csak ezt. És kérlek ez ne jusson vissza hozzá, mert akkor mind a kettőnkre nagyon dühös lesz. - mondta halkan.

- Vigyázok rá. - mondtam. - Köszönöm, hogy ezeket elmondtad. - néztem rá hálásan.

- Bírlak szóval ne cseszd el vele. - mondta ezt már nevetve.

¨¨

- Lando biztos, hogy jó ötlet ez? - kérdezte bizonytalanul a lány, amikor a kikötő felé mentünk autóval.

- Bízz bennem. Minden rendben lesz. - fogtam meg a kezét.

- Rendben. - mondta végül. - Messze van még a hely? - kíváncsiskodott.

- Nem. Nagyjából 2 perc. Mindent elintéztem. Jön velünk két profi búvár is, hogy megmutassák, mit érdemes megnézni és hogy biztonságosabb legyen. - mondtam, miközben leparkoltam.

- Jó napot! - köszöntem, amikor beléptünk a kis boltba.

- Üdvözlöm önöket. Segíthetek valamiben? - kérdezte egy idős férfi.

- Alig másfél órája beszéltem telefonon egy Will Nelson nevű férfivel, őt keresem. - mondta, mire ő kezet nyújtott.

- Én volnék az. Bizonyára akkor te vagy Lando Norris. - mondta, mire csak bólintottam. - És ki ez a csodás hölgy magával? - kérdezte, mire Madire pillantottam, aki elpirult. Istenem, de gyönyörű.

- Madison Sholvin. - mondta kissé bátortalanul.

- Isten hozott beneteket. Csodás fél, háromegyed óra elébe néztek. Igaz, hogy nem lesz olyan izgalmas, mintha Ausztráliában lenne, de akkor is szép látvány lesz. - mondta. - Itt vannak a ruhák és a béka talpak. Ha végeztek bemutatom önöknek a két búvárt, akivel merülni fognak.

Miután sikerült felvennünk a ruhákat mind a ketten ott vártunk, ahol Will mondta.

- Jól áll a világos kék. - mosolyogtam Madire. A ruha minden ponton feszült a lány testén, mire akaratlanul is egy-két mocskos gondolat helyet kapott a fejemben.

- Furcsa hosszú idő után ilyen feszes cuccban lenni. - mondta feszülten.

- Fél max háromnegyed óra csak és amúgy is nemsokára megfeledkezel erről, mert a vízben leszünk. - mosolyogtam rá bíztatóan, holott belül kezdtem kételkedi abban, hogy rossz ötlet volt, mert egy beszélgetésünk során szó esett erről is, hogy sokkal komfortosabban érzi magát az olyan ruhákban, ami nem úgy tapad rá, mintha a bőre lenne.

- Rendben. - eresztett el egy mosolyt.

- Lando, Madison ő itt Teresa és Adam. Lassan 8 éve, hogy a víz alatt járnak szinte minden második nap. - mutatott be minket a két búvárnak.

- Búvárkodtatok már? - kérdezte Teresa.

- Én kétszer. - bólintottam.

- Én még egyszer sem. - mondta halkan Madison.

- Okés, akkor elmondunk egy-két alap szabályt és utána útnak is indulhatunk, ha megfelel.

- Tökéletes. - mondtam bólintva, miközben szorítottam egyet Madi kezén, ami az enyémet szorongatta, mióta átöltöztünk.

- Soha ne szakadjatok le és ne menjetek messzire. Ha bármi rendellenességet találtok vagy furcsálltok a palackon azonnal szóljatok, mert a különböző gázok akár ártalmasak is lehetnek. Nem valószínű, hogy sok érdekességet láttok itt, mert a rengeteg hajó mindig felkeveri a vizet, de még ahhoz képest is nagyon szép. - mondta Adam, miközben Madison stírölte. Szebben nem tudom mondani, mert tényleg ezt csinálta.

- Maximum csak 20 méterre mehetünk le a nyomás miatt. A nyomásérzékelőt folyamatosan figyelni kell és azt is, hogy milyen gyorsan fogy az oxigénetek. Tilos hirtelen feljönni a felszínre. Szépen fokozatosan kell. Kis szakaszonként 1-2 percre megállunk, majd, hogy csökkenjen a nyomás és a nitrogén. Egy is szédülés és fejfájás normális lesz utána. Nagyjából ennyi. Van valami kérdésetek? - kérdezte kedvesen Teresa. Mind a kettőnk válasza csak egy fejrázás volt.

- Szuper, akkor induljunk a csónakhoz. - mondta és elindult a kis helységből kifelé.

- Jól vagy? - kérdeztem Maditől, miközben a derekára csúsztattam a kezem, hogy közelebb tudhassam magamhoz.

- Igen, csak izgulok. - válaszolta.

- Nyugi, minden rendben lesz. - mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam az arcára. Cselekedetemre arca élénk piros színt vett fel. Magamban kuncogva reagáltam le a reakcióját.

¨¨