𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /

𝑆𝑒𝑣𝑒𝑛 - 𝑀𝑖𝑐𝑎ℎ

𝐌𝐚𝐝𝐢𝐬𝐨𝐧 𝐒𝐡𝐨𝐥𝐯𝐢𝐧

Bakuban a versenypálya csíkozása csak még különlegesebbé teszi a helyet. 20 kanyara van és 6 km hosszú a pálya.

Legalább is apa ezetek az adatokat rágta a számba vagy kis milliószor a repülőút alatt.

- Istenem végre. - sóhajtottam, amikor leszálltunk.

- Nézd Madi, ott vannak a McLarenes pajtijaink. - bökött oldalba apa. Ma különösen jó kedve van.

- Oda megyünk? - kérdeztem.

- Mehetünk. Mi úgy is külön megyünk ma a csapattól. - mosolygott.

- Hellohelloüdv mindenkinek. - köszönt Zak és kezet fogott apával.

- Szia Carlito. - mosolyogtam a spanyolra.

- Szia Madi. - ölelt magához félkézzel.

- Lando? - kérdeztem.

- Itt vagyok. - szólalt meg mögülem. Megpördülve tényleg ott volt és eléggé nyűgösnek nézett ki.

- Minden oké? - néztem továbbra is őt. Egy fekete nadrág és csapat pulóvert viselt. Kivételesen nem volt rajta sapka, ezért lehetett látni, hogy göndör haja kócos.

- Persze csak végig aludtam az utat és most fáradtabb vagyok, mint eddig voltam. - motyogta és megdörzsölte az arcát.

- Ha a hotelben leszünk akkor pihenhetsz. - simogattam meg a karját.

- Remélem. - sóhajtotta és magához húzott egy ölelésre. Illata bekúszott az orromba és a testéből áradó hő melegséggel töltött el. A karajaimat szorosan fontam a dereka köré.

- Szeretem az ilyen pillanatainkat. - motyogta és kezével a hátamat simogatta.

- Én is Lan. - mosolyogtam.

- Akkor jó. - mondta és hallottam a hangján, hogy mosolyog, majd a hajamba puszilt.

Miután elengedtük egymást rámosolyogtam, majd apuék felé néztem, akik mosolyogva figyeltek minket. Azonban apuék mellett állt még egy harmadik személy is. A bőröndömet ott hagyva Lando mellett azonnal felé vettem az irányt.

- Istenem Micah. - szorítottam magamhoz az öcsémet, miközben könnyek folytak le az arcomon.

- Hiányoztál nagyon. - mondta rekedtes hangon.

- Te is nekem. - mondtam, de továbbra sem engedtem el csak percek múlva.

- Gyere menjünk a hotelba, azt hiszem van mit mesélned. - mondta miközben mögém nézett.

- Oké. - bólintottam.

- Mehetünk? - nézett végig rajtunk apa.

- Igen. - mondta Micah.

Elindultam Lando felé a bőröndömért, amit már közelebb hozott, mert nem messze állt apuéktól.

- Este vagy holnap beszélünk oké? - kérdeztem.

- Mindenképp. - bólogatott.

- Akkor menj te is pihenni. Szia Lan. - köszöntem el.

- Úgy lesz, szia Madi. - mosolygott rám.

.. ..

- Ki volt az a McLarenes fiú? Nehogy azt mond, hogy pilóta vagy ilyesmi, mert falnak megyek. - mondta Micah már a hotelben.

- Egy barát csak Micah, nyugi. - nevettem.

- Biztosan csak barát? - vigyorgott.

- Igen. - motyogtam és éreztem, hogy kisebb pír lepi el az arcom.