L A N D O N O R R I S
¨¨
- Nekem most, mennem kell. - nyögte ki és egy kissé kótyagosan Madison.
- Mi a baj? - kérdeztem utána lépdelve. A csuklója köré fonva az ujjaim fordítottam magammal szembe, hogy lássam az arcát. - Madison, mi a baj? - kérdeztem most már aggódva. - Hogy segítsek? - tettem fel egy újabb kérdést. A száját szóra nyitotta, de végül semmit nem mondott. Óvatosan a könyöke után nyúltam és leültettem a homokba, mert nem látszott valami stabilnak az állása.
- Csak beszélj. - nyögte ki, de alig értettem mit mond.
- Öhm, van egy kabala állatom, amit minden versenyre magammal viszek. Most is a hotel szobámban van. Általában a futamokon az öltözőmben hagyom, de mindig nálam van. Egy kis plüss tehén. - mondta idegesen. Lövésem sincs mit kéne mondanom, de úgy látszik nem beszélek akkora baromságot, mert próbál rám figyelni. - A többieknek is van. Maxnek egy plüss oroszlánja van, mint a sisakján is az oroszlán. Carlitonak egy bika van, mert a csapat spanyol bikának hívja őt az első barcelonai teszt óta. Gondolhatod milyen volt amikor fújtatva szállt ki a kocsiból és az egyik mérnök csak úgy a semmiből megszólalt, hogy spanyol bika. - nevettem el magam egy kicsit. Tekintete kezdett tisztább lenni és légzése is lassabb lett.
- Köszönöm Lando. - nézett a vízre és közben halkan beszélt.
- Gyakran van ilyen? - kérdeztem egy kissé félve a választól.
- Igen, de kérlek senkinek se beszélj erről. Nem akarom, hogy bárki is megtudja. - monda komolyan.
- Miért nem? Tudnának segíteni. - mondtam az ésszerű ötletet.
- Csak ne mond el senkinek légy szíves. - mondta kissé idegesen.
- Nem fogom, megígérem. - tartottam fel a kisujjam. Mint ahogy eddig mindig most is előre megfontoltan nézett végig rajtam, majd akasztotta a kisujját az enyémbe.
- Köszönöm.
- Van kedved vissza menni vagy menjünk inkább vissza a hotelbe? 9 óra lesz pár perc múlva. - mondtam.
- Maradj csak Lando. Nem kell kísérgetni. Érezd jól magad, ez után úgy se lesz sok időtök erre. - rázta a fejét.
- El tudom dönteni mit szeretnék meg amúgy is elég lapos ez a buli. - mosolyogtam.
Komoly volt az arca és a száját egy vonallá préselte.
- Nem akarok a terhedre lenni sem. - hozott fel egy újabb indokot, mire felnevettem.
- Madison Sholvin engem nem tudsz lerázni főleg ez után, szóval add fel és fogadd el, hogy a csodás személyem fog szórakoztatni. - mondtam felszabadultan.
- Hogyne és nagyon szerény is vagy. - forgatta meg a szemeit, de már egy kis mosollyal.
- Látod mondom nem vagyok elviselhetetlen. - mondtam és itt a halvány mosolyára utaltam.
- Annyira. - tette hozzá halkan.
- Héjj, szívd vissza. - löktem meg játékosan a vállát.
- Nem tehetem. Már kimondtam. - emelte fel a kezeit.
- Chhh, jól van. Elpanaszollak, majd Erinnek. - húztam fel az orrom.
- Kinek? - kérdezte nevetve. - Vagyis bocsánat nyilván nem rám tartozik. - sütötte le a szemeit.
- Erin a plüss tehenem, akiről beszéltem. - mondtam neki és próbáltam elfojtani a kitörni készülő röhögésemet a döbbent arcát látva.
YOU ARE READING
𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /
Fanfiction" - Szia. - köszöntem, amikor mellé értem. Hangomra egy kicsit összerezzent és arrébb is lépett egy lépést, majd rám nézett. - Szia. - köszönt vissza egy kicsit félve. - Lando Norris, én vagyok az aki a reptéren majdnem fellökött. - nyújtottam kezet...